Az idők kezdete óta minden emberben él a közlési vágy, hogy gondolatát és képzeletét másokkal megossza, és az idők kezdete óta minden kultúrában születtek dalok, táncok, mesék és történetek, képzőművészeti formák. Az alföldtől a hegytetőig, a pusztától a tengerpartig minden közösség kifejlesztette sajátosságait, amelyek meghatározzák örökségét: a nyelvjárásokat, a zenei stílus apró jellegzetességeit, vagy akár az ételkészítés fortélyait. Mindez részben folklór. A dallamok, mesék, hagyományok, sok más dolog, amely az emberek mindennapi megpróbáltatásaiból, győzelmeiből és örömeiből fakad, mind-mind az ő életükről, hitükről és személyiségükről árulkodik. A FOLKLÓR népi hagyományok, szokások összessége, amelyek egy nép táj- és szellemi kultúrájával függnek össze. Ide tartozik többek között a népművészet.

A NÉPMŰVÉSZET a dolgozó tömegek hagyomány alapján formálódó, a közösség ízlésvilága által meghatározott művészi tevékenysége. Tárgykörébe tartozik a népzene, néptánc, népköltészet, népi színjáték, népi díszítő művészet (népviselet).

A népköltészet verses formájú, lírai, viszonylag egyszerű szerkezetű alkotása a NÉPDAL, amelyet énekszóval adnak elő. Változatai a világ minden népénél ismeretesek. A nép érzelmi és gondolatvilágát hűségesen kifejező népdal szövegei és dallama rendszerint nem párhuzamosan fejlődnek. Szájhagyomány útján terjed, számtalan egyéni énekes alakítja nemzedékeken át. Szorosan összefügg a nép életével, szokásaival. Fajtái: varázsszertartási énekek; szerelmi-, harci-, munkadalok. A népdal a népzene fő alakja, minden nemzet zenei kultúrájának alapja. Rendszerint egyszólamú, de egyes népeknél előfordul két- és több szólamú népdal is.

A nép alkotó tevékenységéből fakadó nemzeti jellegű zene a NÉPZENE. Szájhagyomány útján száll nemzedékről nemzedékre. Sajátossága az egységes stílushagyomány, mely sok árnyalatot is tartalmaz: a nép vándorlásának emlékeit, dallamátvételeket. Fő részei a népdal és a népi tánczene. Legősibb alakja az egy-két hangból álló, ismétlődő motívumok. Fejlettebbek a pentaton hangrendszerben, hangsorban mozgó dallamok. Későbbi fejlődés eredménye a modális hangsorok dallamvilága. (Pl. szlovák, román, kárpátukrán és a magyar népzenék nagy része.) A Balkán zenei folklórjának jellegzetessége - arab zene hatására, a bővített szekund (=valamely hangsor II. foka) gyakori alkalmazása és a bőséges kolorálás (=dallam kidíszítés).

Azon ruhafélék összességét, amelyeket a nép teljes egészében maga állít elő, és azon gyári anyagból összeállított darabokat, amelyek készítési módját a népi hagyomány és ízlés szabja meg NÉPVISELETNEK nevezünk.  A népviselet alakulását a klíma, a termelés szintje, az erkölcs és ízlés együttesen szabályozza. A legtöbb öltözet két alaptípus valamelyikére vezethető vissza: a vállon (római tunika) ill. derékon (szoknya és nadrág) megerősített ruhára.

Végül, a folklór fontos része a NÉPTÁNC: a nép művészeti ösztönének kifejezése ritmikus mozdulatokkal. Szerepük szerint lehetnek: kultikus, mágikus, játékos, jelképes és szórakoztató táncok. A résztvevők száma, az alakítás szerint lehet: egyes, páros, hármas, négyes és csoportos táncok. Táncosok neme szerint: női, férfi és vegyesen járt táncok. Tempó szerint lassúak, élénkek,  gyorsak. Dinamika szerint például ruganyosak, rezgősek, dobogósak. A tánc formái a legősibb körtánc valamint sor- és füzértánc. Az Európai népek táncai általában álló, ritkább esetben guggoló táncok, dominálnak bennük a lábmotívumok. Énekszóra vagy népi hangszerek kíséretére járják. Tánc közben gyakran kurjongatnak és rigmusokat kiabálnak.