örmény
zeneszerző
Hacsaturján a 19. századi orosz klasszikus zenei hagyományokat követte. Legfőbb eredetiségét az adja, hogy zenéjében megtalálhatók az örmény és grúz népzene lángoló színei, gazdag dallamossága, és vérpezsdítő ritmikája. Számos koncsertót és koncsertó-rapszódiát írt hegedűre, csellóra és zongorára. Concertó-hármasa a három ismert szovjet előadóművész – David Ojsztrah (hegedű), Szvjatoszlav Knusevickij (cselló) és Lev Oborin (zongora) – számára íródott, akik 1941 és 1963 között koncerteztek vele. Zongora koncsertója volt az első mű, mely nyugaton is elismerésre talált. Hacsaturján szimfóniája is, tőle megszokottan, változatos zenei megoldásokat alkalmaz. A harmadik tételben tizenöt trombitát és orgonát is felvonultat. Számos művet írt szólózongorára. Két zenei albumot gyermekeknek (op.62 és 100). A Gyermekalbum 1. könyvét először 1947-ben adták ki. Ebben található egy 1926-os szerzésű könnyed, melodikus dallamú darab, ismertebb nevén az Iván énekel. A darabsorozat 8–10 kisebb részből áll, eredetileg Iván kalandjai címmel. A Gyermekalbum 2. könyvét először 1964-ben adták ki. Ebben találni egy 1928-as fúgát, valamint egy ütemes programzenét, Két vicces nagynéni vitája, ill. Két hölgy pletykál címmel. Mihail Lermontov Masquerade című színpadi darabjához írt zenét 1941-ben. Az ebben hallható zenekari szvit is meglehetősen népszerűvé vált. Egyik legismertebb műve - a Gajane c. balett szvit, amit 1942-ben mutattak be Leningrádban. A népi tárgyú táncjáték egy kolhozban játszódik, egyszerre dicsőíti az örménységet és a szövetkezeteket. A zenét később két szvitben is feldolgozta, ezek közül a legismertebb a Kardtánc és az Adagio. Az ő nevéhez fűződik az örmény himnusz zenéje is (1944). Másik igen népszerű műve a Spartacus című balett, amelyet 1956-ban mutattak be Szentpétervárott. Filmzenéket is szerzett (Sztálingrádi csata). A Spartacus balett zenéje rendkívül plasztikus, abszolút filmzeneszerű. Különösen Spartacus és Phrygia adagiója, mely a BBC közkedvelt sorozatának, az angol Onedin családnak főcímzenéje is lett. A dallam megérdemelten a brit nagyközönség legkedveltebb klasszikus művei közé tartozik. A balettek dalait felhasználta még Joel Coen (The Hudsucker Proxy - kardtánc) és Stanley Kubrick (2001 Űrodüsszeia - Gajane adagiója). A Spartacus zene tetőpontja hallható a Caligula és a Jégkorszak 2: Az olvadás c. filmekben, Hacsaturján melódiáit felhasználták még A bolygó neve halál és a Férfias játékok című hollywoodi produkciókban is. Utolsó alkotó korszakában született, 1976-ban befejezett Hősök emlékezete című oratóriumát a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének felkérésére írta Garai Gábor versszövegére. 1998 óta az ő arcképe díszíti az egyik örmény bankjegyet (50 drachmás papírpénz). Ízelítő műveiből - videó:
|
Szegény
sorból származott, lenyűgözték a népdalok. Bár sokáig nem tudott kottát
olvasni, az iskolában tubán játszott, és autodidakta módon zongorázni
tanult. Az oroszul törve beszélő Hacsaturján valódi zenei képzése 19 évesen
kezdődött Moszkvában, ahol a Gnyeszin Intézetben 1922-29 között gordonka- és
zeneszerzés tanulmányokat folytatott. Ezt követően felvételt nyert a
moszkvai konzervatóriumba, ahol Nyikolaj Mjaszkovszkij (zeneszerzés) és
Szergej Vasziljenko (hangszerelés) oktatta. Itt végzett 1934-ben, majd
megnősült, elvette Nyina Makarova zeneszerzőnőt, volt iskolatársát
Mjaszkovszkij csoportjából. Életének ebben a szakaszában keletkeztek első
komoly művei -
Trió
(hegedű, klarinét, zongora; 1932),
Hegedűszonáta
(1932),
Zongoratoccata
(1932),
Macbeth
(színpadi zene, 1934),
I. szimfónia
(e-moll; 1935),
Zongoraverseny
(1937). Első szimfóniája tette ismertté, amelyet az örmény
szovjetköztársaság megalakulásának 10. évfordulójára komponált. Nemzetközi
hírnevet zongoraversenyével ért el, ezt 1940-ben David Ojsztrah számára
írott
Hegedűversenye követte.
1937-ben a Zeneszerzők Egyesületében a moszkvai részleg elnökhelyettese
lett, majd 1939-ben a Szovjet Zeneszerzők Szervezeti Bizottságának
alelnökévé nevezték ki.
Boldogság
című balettjét 1939-ben szerezte, e témát a későbbi
Gajane
című balettben ismét felhasználta. Művészetében a ’40-es évek közepéig a
balettzene dominált:
Scsasztye
(Jereván, 1939),
Viuda de Valencia
(színpadi zene, Lope de Vega, 1940),
Maszkarad
(színpadi zene, Lermontov, 1941),
Gajane
(balett, Perm, 1942) – ebben található a híres
Kardtánc. 1943-ban
belépett a Szovjetunió Kommunista Pártjába. A lelkes kommunista és
ugyanolyan lelkes örmény nacionalista Hacsaturján (aki 1938-ban poémát írt
Sztálinról, 1948-ban pedig
Gyászéneket
Lenin emlékére) az októberi forradalom 30. évfordulójára komponált
3. szimfóniájával
kihívta a párt haragját. 1948-ban - Sosztakovics és Prokofjev mellett - őt
is formalizmussal és burzsoá tendenciákkal vádolták meg, társaival együtt
nyilvánosan kellett megkövetniük hazai közönségüket, a szovjet népet.
Hacsaturjánt ez mélységesen megrendítette:
Nagy pofon volt ez nekem. Megbánó beszédem az Első Kongresszuson őszintétlen
volt. Összetört voltam. Romjaimban voltam. Komolyan fontolgattam a
hivatásváltást.
- Később, Sztálin 1953-as halála után nyíltan állást foglalt a határozattal
szemben. - E szégyenletes epizód ellenére Hacsaturján mégis visszatért a
kegyeltek körébe. 1950-től vezényelt is, utazásai alkalmával megismerkedett
többek közt Ernest Hemingway amerikai íróval, Charlie Chaplin
filmrendezővel, találkozott Nasszer egyiptomi és Joszip Broz Tito jugoszláv
elnökkel. 1951-ben a Gnyeszin Állami Zenei és Pedagógiai Intézet (Moszkva)
és a moszkvai konzervatórium professzora lett, zeneszerzést tanított.
1954-ben a Szovjetunió népművésze lett, öt évvel később Lenin-díjat kapott,
többször vehette át az Állami-díjat, és megkapta a Lenin-rendet is. 1957-től
ismét betöltötte a Zeneszerzők Egyesületének elnökségi-titkári posztját.
Aram Hacsaturján 1 hónappal 75. születésnapja előtt halt meg Moszkvában -
Jerevánban temették el.
