német zeneszerző,
hegedű-, brácsaművész
MATHIS, A FESTŐ (szimfónia) - a mű eredeti koncepciója opera volt. Hindemith maga írta a szövegkönyvet, amely a 16. században élt Matthias Grünewald festőművész alakját mintázza meg: egy viharos történelmi korszak harcait, kétségeit, a művész énjének és pályájának kríziseit, végül diadalmas tetőpontját, az isenheimi szárnyas oltár megalkotását. Az opera bemutatója a fasiszta Németország hivatalos fórumainak tiltakozása folytán meghiúsult; a festőművész kérésére a zeneszerző az operából háromtételes szimfóniát írt, amit 1934 márciusában bemutattak. Az előadás hatalmas közönségsikere ellenére a festőművész kegyvesztett lett, és Hindemith zenéjét kiátkozták. Ezért az operát 1938-ban Zürichben mutatták be, Németországban csak 1946-ban kerülhetett színre. A szimfónia világszerte nagy sikert aratott, ma a műfaj modern klasszikusai között tartják számon. Három tétele az Isenheimi Oltár képeit eleveníti meg, mély és erőteljes fogalmazásban, tömör és meggyőző kifejezéssel, a modális középkori hangzásvilágtól az atonalitásig ívelő zeneszerzői technikával. Az első tétel (kép) címe: Angyalok koncertje. A cím az "Es sungen drei Engel ein süssen Gesang" kezdetű régi népénekre utal, amelynek dallamát a tétel zenei anyaga cantus firmusként használja fel. A három részből álló tétel befejező szakasza fugato. Ez a tétel volt egyébként az opera nyitánya. A lassú második tétel címe: Sírba tétel, az opera hatodik jelenetét idézi fel mély megilletődöttséget sugalló gyászzenéjével. A szimfónia legterjedelmesebb és legjelentősebb része a befejező, harmadik tétel, amely az opera fináléjának egyik részletét dolgozza fel: Szent Antal megkísértése. Nem titok, hogy Szent Antal és Matthias Grünewald alakja a zeneszerző képzeletében eggyé vált, a szent megpróbáltatásainak látomása a művész küzdelmeinek drámai ábrázolása során nagyon is konkrét formát, nagyon is világos értelmet nyer. A poklokon aratott győzelem és a magára talált művész erkölcsi diadala a tétel végén felhangzó gregorián dicsőítő ének (Lauda Sion Salvatorem) és Alleluja hangjaival fejeződik ki. NOBILISSIMA VISIONE (szvit) - a Szent Ferenc című táncjátékot, melynek alcíme A fennkölt látomás - Massine koreográfiájára 1938-ban írta. A darabot a Monte Carlo-i Orosz Balett társulat is bemutatta Londonban. A táncjátékból írt háromtételes szvit első előadása Velencében volt. A balett Szent Ferenc életének azt a szakaszát jeleníti meg, amelynek során lemondva világi javairól, a szegénységben, engedelmességben és szüzességben végül is megtalálta lelki békéjét. ESZ-DÚR SZIMFÓNIA - az 1940-ben írt kompozíció a klasszikus szimfónia tételrendjét, formai felépítését, sőt szilárd tonalitását követi, tradicionalizmusa azonban merő külsőség, amelyen belül a zeneszerző zavartalanul járja a maga egyéni útját, kötetlen hangzásvilágát csak látszólag rögzítve az Esz-dúr hangnemhez. Az első tétel két jellegzetes témára épül: az egyik erőteljesen ritmizált képlet, mely a kürtökön hangzik fel, a másik lírai jellegű dallam, ezt pengetett vonósok szólaltatják meg. A lassú második tételben a fúvósokat juttatja kiemelkedő szerephez a zeneszerző. Személyes hang és rendkívüli érzelmi gazdagság jellemzi ezt a zenét. A harmadik tétel a klasszikus előképeket követő scherzo, amelyet megszakítás nélkül kapcsol össze a fináléval. Ennek hangja szokatlan, tematikus és harmonikus szerkezete nem könnyen áttekinthető. Erőteljes témáinak kibontakozási tetőpontján intermezzo szakítja meg a dramaturgiai folyamatot, mielőtt a darab harcos szenvedélye ismét érvényre jutna. 1941-ben mutatta be Dimitri Mitropoulos a Minneapolisi Szimfonikus Zenekarral. SZIMFONIKUS METAMORFÓZISOK WEBER TÉMÁIRA - 1943-ban komponált zenekari művéhez Hindemith négy témát vett át Carl Maria von Weber kevéssé ismert műveiből, hogy az ezekből kialakított "átváltozásokat" a klasszikus szimfóniára utaló ciklikus nagyformában interpretálja. Az első, harmadik és negyedik tétel zenei anyagát Weber 60-as op. számú négykezes zongoradarabjaiból vette. A második tétel a Schiller Turandot-jához írt közzenéből kölcsönöz. Ezt az anyagot kínai jellegű scherzóban dolgozta fel a komponista. Bemutatóján Artur Rodzinski vezényelte a New York-i Filharmonikusokat, 1944-ben. A MINDENSÉG HARMÓNIÁJA szimfónia - 1950-ben írta saját szövegére a Die Harmonie der Welt című 5 felvonásos operát. A mű a harmincéves háború korszakában játszódik, hőse Kepler, problematikája a nagy csillagász és társadalmi, politikai forrongását élő kora viszonyából adódik. Az operából - akárcsak a Mathis a festő című művéből - háromtételes szimfóniát "kivonatolt", amit 1952-ben a Bázeli Kamarazenekarral Paul Sacher mutatott be. A szimfónia első tétele (Hangszeres zene) a Kepler működését megnehezítő akadályokat, visszafogó erőket érzékelteti. Rövid ostinato-téma, erőteljes indulózene és féktelen, vad motívum a tétel hármas anyaga. A második tétel (Az emberiség zenéje) az opera cselekményének lelki motívumaira utal hosszan ívelő dallamaival, elmélkedő hangjával. A finálé (A világmindenség zenéje) előbb széles fugatóval, majd ennek témájára írt nagyszabású passacaglia változatokkal fejezi ki a mindenség harmóniájának utópiáját. Ízelítő műveiből - videó:
|
Hanauban
született, családjával 1902-ben Frankfurt am Main-ba költözött.
Gyermekkorában kávéházakban, mulatókban és színházi zenekarokban hegedült,
ebből tartotta el magát. 1909-től a frankfurti dr. Hoch-féle konzervatórium
növendéke, hegedülni Adolf Rebnertől zeneszerzést Arnold Mendelssohntól
tanul. 1915-23-ig a frankfurti operazenekarban hegedült, majd az Amar
vonósnégyesben brácsázott. 1922-ben a salzburgi IGNM fesztiválon mutatkozik
be, a következő évben egyik szervezője lesz a Donaueschingen-i kortárs zenei
fesztiválnak. 1927-ben a berlini Zeneművészeti Főiskola tanára lett.
Feleségül veszi Gertrud Rottenberget, a frankfurti opera zenekar
karmesterének lányát. 1930-ban Kairóba utazik, majd Ankarában Kemál Atatürk
felkérésére a török zeneoktatást szervezi. A náci hatalomátvétel után
zenéjét elfajzott művészetnek nyilvánítják. Bojkottálták műveinek a
kiadását. 1937-ben elhagyta Németországot, Svájcba, majd 1940-ben az
Egyesült Államokba emigrált. Itt a Yale Egyetemen és a Berkshire Music
Centerben tanított. 1946-ban amerikai állampolgárságot kapott, 1953-ban
visszatért Európába. 1951-57 között a zürichi egyetemen tanít,
visszavonulása után továbbra is aktív karmesterként. Egészsége azonban
folyamatosan hanyatlott, 1963 novemberében rosszul lett, Frankfurtban
kórházba szállították. Ott halt meg heveny hasnyálmirigy-gyulladásban.
Pályafutása elején a neoklasszicista törekvések jegyében komponált, az
archaizálás azonban távol állt tőle: az ellenpont virtuóz alkalmazásával jól
megfért művészetében a disszonancia, sőt, olykor az atonalitás is. Zenei
nyelve eredeti és erőteljes, kifejezése azonban a legtöbb esetben
személytelen. Pedig a zeneszerző mindenkor mélyen elkötelezte magát a
társadalomnak; ennek az elkötelezettségnek megnyilvánulása részben a húszas
évek idején buzgón művelt "használati zene", részben a fasizmus ellen
állást foglaló
Mathis a festő
című opera. 1922-ben mutatták be
KAMARAZENE (op.24)
c. művét a donaueschingeni fesztiválon. A kompozíció határozott
állásfoglalás a romantikával szemben. Erre utal a szándékoltan kis előadói
apparátus (12 játékos, némelyikük több hangszert is megszólaltat, az ütős
például kilencet, ezek között homokkal töltött cindoboz és sziréna is
található); de a romantika tagadását szolgálja a hangzás "eretnek"
újszerűsége, a ritmika agresszivitása, gyakori változásai, a tematika
személytelen tárgyilagossága is. A zárótételnek Hindemith a
Finale 1921
címet adta, ennek kegyetlen iróniája a háború utáni évek "rendetlenségét
és korai bánatát" érzékelteti. Az utalás egyértelműségének kedvéért egy
Németországban az idő tájt népszerű foxtrott dallamát is beleszőtte ebbe a
tételbe. 1930-ban írta első
BRÁCSAVERSENYÉT (op.48),
melyet a Milhaud házaspárnak ajánlott. Zenekari összeállítása ebben a műben
is rendhagyó: a hegedűk, a brácsák és az ütőhangszerek hiányoznak belőle. A
mély vonósokat és a fúvósokat azonban megerősítetten kívánja megszólaltatni,
a zeneszerző ily módon éri el a mű különleges, erőteljes, olykor érdes
hangzását. 1.tétel - energiától feszülő zene, közvetlenül torkollik a
2.tételbe, csendes dinamika jellemzi, ami csakhamar átengedi helyét újabb
szilaj összecsapásoknak. 3.tétel - könnyedén átsuhanó tétel, perpetuum
mobile karakterű. A brácsa virtuózszerű tizenhatodjai viszik a főszerepet.
Mozgékony, játékos a két utolsó tétel is.
KONCERTZENE VONÓSOKRA ÉS RÉZFÚVÓSOKRA (BOSTONI SZIMFÓNIA, op.50)
- A Bostoni szimfónia alcímet azért kapta a kompozíció, mert a Bostoni
Szimfonikusok fennállásának fél évszázados jubileumára készült 1930-ban. A
következő év tavaszán Koussevitzky vezényletével mutatta be a jubiláns
társulat. A darabot vonószenekar, 4 kürt, 4 trombita, 3 harsona és 1 tuba
szólaltatja meg. Stílusában ez a mű a "letisztult"
Hindemith-korszakot reprezentálja, amelyben a zeneszerző már nem riad vissza
a szép hangzás effektusaitól. A különleges hangösszeállítás segítségével
koncertáló hatást kelt a mű. A háromszakaszos lassú tétel háromszólamú fúgát
exponál, amely kezdetben kizárólag a vonósokon szólal meg. A rézfúvósok
bekapcsolódása mozgalmas blues motívummal gazdagítja a vonósok zenei
anyagát.
FILHARMONIKUS KONCERT - VÁLTOZATOK ZENEKARRA
- 1932-ben a Berlini Filharmonikusok fennállásának 50. évfordulóját
köszöntötte Hindemith variációs formában írt zenekari concertójával. A művet
a bemutató karmesterének, Wilhelm Furtwänglernek ajánlotta. Tulajdonképpen
már maga a téma is változat: a téma dallami és ritmikai képletének kétféle
megoldása. A hat variáció során a téma számos formai és kifejezésbeli
átalakuláson megy át. A mű concerto jellegéből fakad, hogy e variációk a
különféle hangszerek, hangszercsoportok technikai és hangzásbeli
sajátosságának felelnek meg.
