A
Verdi munkásságát követő olasz opera jeles zeneszerzője. Zenészdinasztiából
származott, dédapja zenekarában Paganini volt az elsőhegedűs, nagyapja
operákat írt, apja zeneiskolai igazgató és orgonaművész volt. Puccini
szegénysége miatt ösztöndíjasként került a milánói konzervatóriumba, amelyet
három helyett két év alatt végzett el, ekkor kötött barátságot Mascagnival
és Leoncavallóval. Mestere Ponchielli, aki önfeláldozó barát is egyben. Ő
szerez szövegkönyvet az ifjú zeneszerző számára, és ő gondoskodik megfelelő
összeköttetésekről is. Első operája egy pályázatra született, és szerződést
kapott egy másodikra is, de a sikerre még várnia kellett. Meghalt édesanyja,
anyagi gondjai keletkeztek, botrányba keveredett egy férjes asszonnyal
folytatott viszonya miatt. Az igazi áttörést végül 1893-ban a Prévost
regénye nyomán készült
Manon Lescaut
című opera hozta meg számára. Végre gazdag ember lett, a jogdíjakból villát
vásárolt, feleségül vette szerelmét és a komponálásnak szentelhette magát.
Érett operái közül 1896-ban került először színre a hétköznapi témát
feldolgozó
Bohémélet. A premier
színhelye Torino, a vezénylő karmester Arturo Toscanini. 1900-ban került sor
a
Tosca
című operájának bemutatójára, mely világsikert aratott. Négy évvel később
került színpadra a
Pillangókisasszony,
melynek címszerepe minden szopránénekesnő "mennybemenetelét" jelenti.
Érdekesség, hogy a Pillangóasszony első, két felvonásos változatával bukott
1904-ben, ugyanakkor a két hét alatt átdolgozott, három felvonásos verzió
egyik legtöbbet játszott műve lett. A
Nyugat lánya
ősbemutatóján a New York-i Metropolitanben Toscanini vezénylete mellett a
nagy tenor, Caruso is énekelt, az operában a közel húsz férfi mellett
egyetlen nő szerepel. Az egyszerre több betegséggel, cukorbajjal és a
dohányzás miatt torokfájdalommal küszködő Puccini 1918-ban készült el
Triptichonjával, három egyfelvonásos operájával (Köpeny,
Angelica nővér, Gianni Schicchi).
A kortársak és az utókor egyöntetű véleménye szerint a
Gianni Schicchi
Puccini életének egyik csúcsteljesítménye. Mintha azt a hangot pengetné
tovább, amit Verdi a Falstaffban kezdeményezett. Remekmű, telve élet- és
emberismerettel, iróniával és bölcsességgel. Az
Angelica nővér
kolostorbeli élményeinek hatására született, ahová nővérét ment
meglátogatni. A
Köpeny
miniatűr rémregény, melynek témája a szerelem és féltékenység kegyetlen
ötvözete. 1926-ban a milánói Scalaban mutatták be Puccini hattyúdalát, a
Turandot-ot. Az alkotás
versenyfutás a halállal, hiszen a zeneszerző már nagyon betegen Brüsszelben
(ahol gégerákját kezelték) írja a partitúra sorait, a mű utolsó jelenete már
csonkán maradt. Franco Alfano fejezte be, Puccini jegyzetei alapján. A
bemutató napján, április 25-én Toscanini a karmester kegyelete jeléül Lin
halála után letette a pálcáját, és közölte a publikummal, hogy a toll ennél
a taktusnál hullott ki a mester kezéből. A teljes mű, Alfano kiegészítésével
csak a következő napon került színre.
életének három korszakában
Művei a világ
operaszínpadjainak leggyakrabban játszott darabjai közé tartoznak, melyekben
éppúgy tükröződik a századforduló nyugtalan atmoszférája, mint az opera
korábbi nyugat-európai hagyományai, vagy a kortárs törekvések (pl.: Debussy)
számos eleme. Puccini művészetére az olasz operahagyományok és Wagner
mellett a francia zenés és prózai színház hatott. Jellemző rá a
recitativókat felváltó bel canto, a kiváló dramaturgiai érzék, az érzelmi
gazdagság, a bravúrosan gazdag hangszerelés, az áradó melodika. Példátlan
népszerűségének magyarázata zenei világának leglényegesebb stíluselemeiben
rejlik. Színpadáról száműzte a nagy eszméket tartalmazó történelmi témákat,
vagy a mitológiát. Szereplői többnyire a polgári élet hétköznapjainak
egyszerű kisemberei. Az ő érzésviláguk és sorstragédiájuk elevenedik meg a
színpadon. A
Bohémélet
tüdőbajos Mimije, az elhagyott
Pillangókisasszony,
az öngyilkos
Tosca
mind a szerelem áldozatai, akik végül az életükkel fizetnek, operái
többnyire tragikus befejezésű darabok. A
Nyugat lánya,
a
Gianni Schicchi
cselekménye azonban boldog
véget ér; mint ahogy tragikus fordulata után az utolsó mű - a
Turandot
is. Drámái -
Gianni Schicchi
vígoperája kivételével -, mind nőközpontúak. Többnyire a női sors
kiszolgáltatottságát hangsúlyozzák, férfi alakjai nem akarat és tetterős
romantikus hősök - hanem csak mint a nő életének része szerepelnek. A
Tosca
vádirat a rendőrállam ellen, a
Pillangóasszony
- amelyet a magyar színpadokon egészen a legutóbbi időkig Pillangókisasszony
címen játszottak - a gyarmatosítás és a faji megkülönböztetés ellen emel
szót, a
Turandot
középpontjában a női egyenjogúság áll. Igen nagy jelentőséget tulajdonít a
környezet varázsának. Színpada tele van látványos háttérrel, és hogy egy-egy
mű minél meggyőzőbben keltse az eredeti, helyi hangulat illúzióját, zenei
nyelvével is igyekszik ezt kifejezni. - Köpenyben verkliszó utal a párizsi
utcára. A Pillangókisasszonyban, vagy A Nyugat lányában sűrűn feltűnnek
japán, illetve indián népzenei motívumok. A környezethez való alkalmazkodás
legnagyszerűbben a Turandot című befejezetlen operájában valósul meg,
melynek zenéjét végig átszövi az egzotikus, keleti hang. Zenéjének
hatásfokát emeli erős szifonizmusa, zenekara a cselekmény aktív, magyarázó
háttere, az áriáknál sem válik "csak" kíséretté, hanem az énekszólam
méltó társa, vele együtt szárnyal. Zenetörténeti jelentősége abban áll, hogy
még Verdi után is tudott eredetit és maradandót alkotni. Követője nem volt,
követni már nem is lehetett, hiszen halálának évében már az élre törtek az
új idők modern törekvései (Bartók, Sztravinszkij, Schönberg). Puccini több
ízben járt Budapesten, amelyet így jellemzett: gyenge cigaretta, erős bor,
megértő barátok, elragadó nők.