orosz zeneszerző,
zongoraművész és karmester
Az 1917-es forradalom után végleg elhagyta hazáját: Svédországban, Dániában és Franciaországban élt, majd rövid svájci tartózkodás után a harmincas évek közepén végleg az Egyesült Államokban telepedett le, és amerikai állampolgár lett. Ott már viszonylag kevés új darabot írt, ezek közül a leghíresebb a III. szimfónia (1936) és a Rapszódia egy Paganini-témára című variációsorozat. Zongoraátiratokat készített. Rahmanyinov szinte haláláig turnézott. Beverly Hillsben halt meg Hamvai egy New York melletti temetőben nyugszanak. Műveinek többségén elsősorban Csajkovszkij, Liszt és Chopin hatása, a hagyományos formákhoz való ragaszkodás érződik. Melankolikus, késő romantikus stílusát élete végéig áthatotta az orosz folklór, főként pedig a pravoszláv egyházi énekek világa. Figyelmet érdemelnek korai alkotói korszakának operái, mindenekelőtt a Francesca da Rimini (1905). Egyházi művei közül kiemelkedik az Aranyszájú Szent János liturgiája (1910). Közeli barátja volt Szkrjabin, akivel a konzervatóriumi évek idején együtt is lakott, saját művein kívül az ő alkotásait játszotta először hangversenyein. Zongoraversenyeit a hangszerre írt legnehezebb alkotások között emlegetik a technikai követelmények, a bonyolult ritmika miatt. A szólista és a zenekar közti együttműködés nehézsége is komoly kihívás elé állítja az előadót. Zongoristaként elképesztő technikai tudásához szuggesztív előadásmód párosult, szerencsére számos felvétele maradt fenn, ezek egy részén saját virtuóz műveit adja elő. Bravúros tudást igénylő II. és III. zongoraversenye, valamint Rapszódia egy Paganini-témára című műve több filmben felhangzik. A Ragyogj! című, David Helfgott ausztrál zongoristáról szóló életrajzi filmben a főszereplő Rahmanyinov - interpretációjával nyűgözi le tanárait. A zongoraművész-karmester Leonard Bernstein 16 évesen életében először őt látta a nagy virtuózok közül koncerten, az előadás meghatározó élménye lett. Melódiái az úgynevezett könnyűzenében is visszaköszönnek, Frank Sinatra két népszerű slágere (Full Moon and Empty Arms és I Think of You), továbbá Celine Dion All by Myself című dala is II. zongoraversenyének motívumain alapul. A brit Muse együttes énekesének Rahmanyinov a kedvenc komponistája, e vonzalom visszaköszön a zenekar dallamvilágában. Ízelítő műveiből - videó:
|
A
Novgorod melletti Onyegben született. Apja dúsgazdag földbirtokos volt,
vagyonát azonban eltékozolta, és mire Rahmanyinov kilencéves lett, a család
már teljesen elszegényedett. Akkor ösztöndíjasként felvették a
szentpétervári konzervatóriumba. Zongoristaként elkápráztatta tanárait, akik
elnézték rossz tanulmányi eredményeit. 1885-ben átiratkozott a moszkvai
konzervatóriumba, itt Tanyejev, Arenszkij és Siloti voltak a mesterei. Első,
fisz-moll zongoraversenyét
még konzervatóriumi évei alatt, 1892-ben mutatta be, majd
Aleko
című operájával (amit alig két hét alatt írt meg) aranyérmet nyert az
oklevél pályázati vizsgán. 19 évesen fejezte be zongorista és zeneszerzői
tanulmányait. A köztudatba alig húszévesen a
cisz-moll prelűddel
robbant be – ez legismertebb műve, amelyet élete végéig valamennyi
fellépésén eljátszott. A legenda szerint az alig négyperces darab egy
rémálom nyomán született, amelyben a művészt élve eltemették: az első három
komor hang a szögek koporsóba ütését, az elhalkuló befejezés a levegő
elfogyását jelképezi. A korai sikerek után kínos csalódást jelentett számára
az első kudarc:
I. szimfóniájának
bukása (1895). A szenvedélyes természetű Rahmanyinov időről időre
depresszióba süllyedt, ekkor is pszichiátriai kezelésre szorult, évekig nem
tudott egy hangjegyet sem leírni. Az alkotói hullámvölgyből csak a század
első éveiben sikerült felemelkednie, amikor 1901-ben írott
c-moll II. zongoraversenyével
ismét csúcsra érkezett. A darabot orvosának ajánlotta. Egyidejűleg
zongoraművészként és karmesterként is megkezdte ragyogó pályafutását. Egy új
szerelem beköszöntével magánélete is rendeződött, a következő évtizedben
komponálta műveinek többségét. 1904-06-ig a moszkvai Nagy Színház karmestere
volt, 1907-ben azonban visszavonult, hogy idejét a komponálásnak szentelje.
Drezdába költözött, itt írta
II. szimfóniáját
(1907), a
Holtak szigete
(svájci Arnold Böcklin szimbolikus festménye nyomán 1909) című szimfonikus
költeményét és
III. zongoraversenyét.
1909-ben turnézott első ízben, Amerikában, New Yorkban bemutatta
III. zongoraversenyét.
Hangversenykörútján hármas minőségben szerepelt: mint zongoraművész,
karmester és zeneszerző, a bostoni filharmonikusok még állandó
karmesterüknek is felkérték, de nemet mondott. 1910-ben visszatért
Oroszországba, itt fejezte be A
Harangok
című kórusszimfóniáját, amelyet Edgar Allan Poe verse ihletett, és két
vallási zeneművet (Aranyszájú
Szent János liturgiája, Esti mise)
is írt.
