francia
zeneszerző, karmester, zongorista, orgonista
Saint-Saens a zenei neoklasszicizmus jeles képviselője. Műveiből a klasszikus zenei iskolázottság érezhető ki, zenéjében plasztikusságra, választékosságra és világos kifejezésre törekszik. Ezért is számíthatott a 19. századi francia zene vezéralakjának. 14 operát írt, neve operaszerzőként mégis egyedül a francia nagyopera és a szentimentális lírizmus elemeit elegyítő Sámson és Delila tette ismertté. Az operát 1877-ben mutatta be Liszt Ferenc Weimarban, melynek szövegét a bibliai történet alapján Ferdinand Lemaire írta. 5 zongoraversenye mellett a gordonkára és zenekarra írott a-moll versenymű is öregbítette hírnevét. De 5 szimfóniája mellett közismertek remekbe szabott szimfonikus költeményei is: az Omphale rokkája (1871), a Berlioz nyomdokain haladó, fantasztikus hangszerelésbeli ötleteket felvonultató Haláltánc (1875) és a gyermekek körében népszerű Az állatok farsangja (1886). A 14 tételes játékos-ironikus darab - farsangi meglepetésként egy gordonkaművész hangversenye alkalmából - két zongorára és kamarazenekarra íródott. A mű tele van néhol csacska, néhol fanyar zenei karikatúrákkal: az Elefánt bumfordi zenéje például Berlioz szimfonikus költeményéből, a Faust elkárhozásából kölcsönzi hangjait, a Teknősbéka Offenbach muzsikára lép be, a Kövületek című tétel Rossini Sevillai borbélyára utal. Tobzódik a jellemzőnél jellemzőbb zsánerképekben (benne A hattyú halála). Mi több: az állatseregletbe soroz két zongoristát is, akik a 11. tételben a skálamenetekkel bajlódnak. A tételek sorrendje: Az oroszlán belépője és királyi indulója, Tyúkok és kakasok, Öszvérek, Teknősök, Elefánt, Kenguruk, Akvárium, Hosszúfülű személyiségek (szamarak), A kakukk az erdőben, Madárház, Zongoristák, Kövületek, A hattyú, Finálé. Ízelítő műveiből - videó:
|
Párizsban
született. Apja kormányhivatalnok volt, aki fia születése után néhány
hónappal elhunyt, a fiút anyja, Clémence nevelte fel, akit nagynénje,
Charlotte Masson segített anyagilag. Ők tanították először zenére is, mert
zenei tehetsége korán nyilvánvalóvá vált, három éves korában megírta már
első zongoradarabját. Hétévesen kompozíciót tanult, 11 évesen pedig sikeres
zongorahangversenyt adott Párizsban Mozart és Beethoven műveiből. 1848-ban
felvették a Konzervatóriumba, ahol Stamatynál zongorát, Halévynél és
Rebernél zeneszerzést tanult, de tanára volt Gounod is. Sok neves zenésszel
ismerkedett meg, tehetségét elismerte Liszt, Rossini és Berlioz is. 1853-ban
elnyerte a Saint Merry-templom orgonistai állását, amit 1858-ban a St.
Madeleine-templommal cserélt fel, és itt tevékenykedett egészen 1877-ig.
Közben 1861 és 1865 között tanára volt a Niedermeyer-féle egyházi
zeneiskolának, ahol tanítványa volt többek között Gabriel Fauré. Állásait
azért adta fel, hogy csak a zeneszerzéssel tudjon foglalkozni. 1871-ben
néhány kollégájával együtt megalakította a Nemzeti Zenei Társaságot,
amelynek célja a kortárs francia zeneszerzők műveinek népszerűsítése volt.
Fontos állomás zeneszerzői pályáján első versenyműveinek megírása: 1858-ben
mutatták be
I. zongoraversenyét,
majd egy év múlva az
1. hegedűversenyt. Az
1868-as
2. g-moll zongoraverseny
Liszt Ferenc tetszését is elnyerte (állítólag 17 nap alatt írta). Nagy siker
volt az
Introduction et Rondo capriccioso
hegedűre és zenekarra írt darabjának 1863-as bemutatója is. Fontos a
korszakból még az
a-moll csellóverseny
(1872) és a
Danse macabre
1874-es bemutatója. Saint-Saens 1875-ben megnősült, egy tőle jóval fiatalabb
nőt vett el (Marie-Laure Truffot), de a házasság hat év elteltével
felbomlott. Közben két fiúgyermekük született, akik csecsemőkorukban
meghaltak. 1877-től, miután feladta állását, számos hangversenykörutat
teljesített, ahol saját műveit adta elő karmesterként és hangszeres
művészként, 1879-ben sikeres hangversenye volt Budapesten is. 1870–1880
között volt legsikeresebb zenei időszaka, ekkor alkotta leghíresebb műveit a
Sámson és Delilát
(1877), az
Állatok farsangját
(1886) és a
3. orgona-szimfóniát
(1886). Utóbbi nevezetes művét az akkoriban elhunyt Liszt Ferenc emlékének
szentelte. Utolsó éveiben sem csökkent munkabírása: számos zongoradarabot,
közte az
5. zongoraversenyt,
újabb gordonkaversenyt, zenekari darabokat, VII. Eduárd koronázására indulót
stb. írt. Mindeközben sokat utazott Európában és az Egyesült Államokban.
Nagy szenvedélye volt a lepkék gyűjtése, alapos szakértője lett a témának,
miként Bartók a rovaroknak. Életműve elismeréseként a francia kormány
Francia Becsületrend kitüntetésben részesítette. Utolsó éveit Algériában
töltötte, ott érte a halál is. Hamvai a párizsi Montparnasse temetőben
nyugszanak.
