cseh zeneszerző,
zongoraművész
Smetana: Hazám c. szimfonikus sorozata 1874-1879 között keletkezett, abban az időben, amikor a zeneszerző már teljesen siket volt. A ciklus hat tételes: Vijelehrad, Moldova, Sárka, Csehország ligeteiből és mezeiről, Tabor, Blanik. A második darab a Moldva (Vltava) eredetét és folyását írja le, partvidékének minden szépségével és romantikájával együtt. A cseh erdőkben két patak csörgedezik, az egyik meleg és vidáman szökellő, a másik hideg és nyugodt. A patakok játékos mozgását két fuvola hangjával ábrázolja a zeneszerző, melyet hárfa és hegedű kísér. Az idillikus zenei festményt a továbbiakban klarinétok és a brácsák egészítik ki, majd a teljes vonóskar veszi át a hullámok ringó mozgásának motívumát. A két folyó találkozik, és megszületik a Moldva (Prágát is érintő) folyó, melynek témája végigvonul az egész kompozíción. Az egész ciklus a nemzeti romantika jegyében született, és így egy akkor létrejött műfajba tartozik: Programzene, szimfonikus költemény. A szimfonikus költeménynek az a lényege, hogy konkrét tartalmat fogalmaz meg zenében. A Moldva jelenetekre tagolódik. Elindul kis forrásként, egy szólamban, majd ahogy egyre több patak folyik bele egyre több a szólam is, majd egyszer csak megjelennek a mélyebb hangszerek, és a patakból folyó lesz. Itt szólal meg először a közismert főtéma. Az egész zenét átszövi a hazaszeretet érzése. Azt mondja el, ahogy a patak végighalad a cseh tájakon. Egyre szélesebben folyik a dombok közti réteken, lassan igazi nagy, örvénylő vízzé változik. Aztán megjelenik az első hegyszoros, majd egy városba érkezik, ahol a folyó fölé magasodó várat mutatja be, jellegzetes cseh tánczenével. Ahogy ez elül, leszáll az éj, feljön a hold, és újra a természetben van. Aztán kivilágosodik és újra megszólal a főtéma. Itt először mollban jelenik meg, mint az elején, aztán dúrban. Majd jön a nagy küzdelem a hegyekkel. Aztán hirtelen csönd, és a semmiből futótűzként föltűnik a főtéma, most már csak dúrban, és győzedelmesen. Cseh szövegre írt operája még a Két özvegy (1874). Szimfonikus költeményei: Wallenstein tábora; III. Richárd; Diadal-szimfónia (1853); Prágai farsang. Vonósnégyesei: E-moll és C-moll. Az életemből címet viselő e-moll vonósnégyese (1876-79) önéletrajzi ihletésű - súlyosbodó hallászavarának és háborodó elméjének megdöbbentő dokumentuma. Van zongoratriója, ünnepi indulója Shakespeare születésének 300. fordulójára, karénekei, sok zongoraszerzeménye stb. Ízelítő műveiből - videó:
|
Nemzetének
egyik legnagyobb zeneköltője, szüleinek tizennegyedik gyermekeként
született. Édesapja ösztönzésére már négy éves korától foglalkozott a
zenével. Hegedülni és zongorázni tanult. Nagyon tehetséges volt, hatévesen
már vonósnégyesben játszott és zongorahangversenyt adott. Az elemi iskolai
osztályok befejezése után a pilzeni gimnázium tanulója lett, de a tanulás
nem nagyon érdekelte. Az érettségi után (1843) Prágába ment dolgozni, ahol
Josef Prokschnál tanult zenét, közben egy nemesi családnál zenetanárként
kereste kenyerét. Ebben az időben kezdte komponálni első műveit.
Elhivatottsága már ekkor megnyilvánult:
Isten kegyelmével és segítségével egy napon a technika terén Liszt, a
komponálás terén pedig Mozart leszek
– írta naplójában. 1848-ban – Liszt támogatásával – megalapítja saját
zeneiskoláját és nőül veszi Katerina Kolárovát, akitől négy lánya születik
(három meghalt). 1856 –1861 között a svédországi Göteborgi filharmónia élén
állt, ahol több polkát komponált és klasszikus zenei koncerteket dirigált.
1859-ben először látogat vissza Csehországba, ugyanebben az évben hal meg
felesége. Hazájában gyakran szállt meg Obríství városában, ahol 1860-ban
másodszor is megnősült, ekkor Barbora (Betty) Ferdinandovát vette el; és még
abban az évben visszatért Svédországba. Később hiába pályázott a prágai
konzervatórium igazgatói posztjára, komoly anyagi gondokkal küzdött. A siker
A
brandenburgiak Csehországban
(1863) és az
Eladott menyasszony
(1866) című operák bemutatásával köszönt rá, melyeket nyaralójában szerzett.
Mindkettő igazi hamisítatlan cseh szövegre írt opera, így sikerének
köszönhetően 1866-ban a Prozatímní színház dirigense lett. Ebből az
időszakból származó történelmi operája még a
Dalibor, amit a prágai
Nemzeti Színház alapkőletételekor (1866) vezényelt. Vett egy szerény kis
házat egy faluban, Olomouctól keletre. 1870 után Smetana egészségi állapota
rosszabbodni kezdett. Makacs kiütésektől és más problémáktól szenvedett.
1874-ben már jobb fülére nem hallott, majd ősz végére teljesen megsüketült,
szifilisz komplikáció miatt. Ezt a nemi betegséget minden bizonnyal
szeretőjétől, Lella Ricci énekesnőtől kapta el. Egészségi állapota egyre
romlott, a betegség következtében idegrendszere fokozatosan felmondta a
szolgálatot. Életének utolsó évét lányánál, Zsófiánál és vejénél töltötte
jabkenicei vadászházukban, Mladá Boleslav mellett. 1875-től kezdve már itt
élt. De a nehézségek és a süketség sem törték meg, számos mesterműve való
abból az időszakból, megírta
A csók
(1876),
A titok
(1878),
Libussa
(1881),
Az ördög sziklája
(1882) című operáit, majd mindkét vonósnégyesét, az
Álmok
és a
Cseh táncok
című zongoradarabokat, egy sor kórusművet, befejezte a
Hazám
(1874-79)
című szimfonikus ciklust és
Prágai karnevál
címmel új szimfonikus táncciklus szerzésébe kezdett. Egészsége azonban
annyira megrendült, hogy 1884. április 20-án elmegyógyintézetbe kellett
szállítani, ahol elhunyt.
