osztrák
zeneszerző
A DENEVÉR (németül Die Fledermaus) - amelyben a cselekmény és a bécsi valcer szelleme teljesen átfedik egymást, operett 3 felvonásban. Szövegkönyvét Carl Hafner és Richard Genée írta Julius Roderich Benedix A börtön című színdarabja, valamint Henri Meilhac és Ludovic Halévy Le réveillon című vígjátéka alapján. Ősbemutatója 1874. április 5-én volt a Theater an der Wienben. Sikerében nagy szerepe volt a kor jeles szopránjának, Adelina Pattinak. A Pesti Nemzeti Színházban ugyanabban az évben november 14-én mutatták be. A magyar nyelvű bemutatóra 1882. augusztus 25-én került sor a Népszínházban, végül a Magyar Operaházban 1895. május 10-én. A CIGÁNYBÁRÓ - daljáték 3 felvonásban, öt képben. Szövegét Ignaz Schnitzler írta Jókai Mór novellája nyomán. Johann Strauss 1882. novemberben Magyarországon járt - Pesten vezényelt, és egy magyar dalegyveleggel szórakoztatta a társaságot. A következő év februárjában Liszt Ferenc is arra biztatta, hogy írjon magyar témájú színpadi művet. Találkozott Jókaival, aki Szaffi című novelláját ajánlotta fel erre a célra. Strauss magával vitte a művet, lefordíttatta németre, és Ignaz Schnitzert, az ügyes színházi szakembert bízta meg a librettó elkészítésével. De Strauss, más elfoglaltsága miatt azonnal nem tudott foglalkozni vele, és csak 1885 októberében, nem sokkal a premier előtt fejezte be. 1885. október 24-én mutatták be Bécsben, a Theater an der Wienben, és nagy sikert hozott, egymás után 87 előadást ért meg. Még Strauss életében 140 színházban mutatták be, köztük – pár hónappal az ősbemutató után – a pesti Népszínházban is. A KÉK DUNA KERINGŐ (An der Schönen blauen Donau Op. 314) - 1866-ban komponált leghíresebb műve, a történelem eddig legtartósabb sikerű tánczenéje. A keringő eredetileg kórusműnek íródott, csak később írta át Strauss hangszeres formátumúra. Első bemutatására 1866. február 13-án került sor Bécsben (megbukott, és Párizsban aratott először átütő sikert). Ez a keringő is magán viseli a szerző jellegzetes stílusjegyeit - formális felépítés (bevezetés, öttagú valcerlánc és kóda), pikáns ritmika, választékos dallamvilág és kitűnő hangszerelés. Elődei egyszerű táncsorozatából a keringőegyveleg magasabb formáját fejlesztette ki, a kaleidoszkópszerű valcerciklusokat igen változatosan kezeli: többnyire hangulatos, lassú bevezetéssel kezdi, amelyből aztán pillangóként röppen ki a tánc, mint a napsütés a komor tájból. A kóda, a ciklus lezárása általában újra érinti a jellegzetes motívumokat. Az egészet végül a kezdő fővalcer koronázza meg. PIZZICATO - POLKA (Tritsch-Tratsch-Polka, 1858 op. 214) - öccsével (Josef Strauss) együtt komponálták ezt a különleges tánczenét. A megszokottól eltérően a vonósok nem használják vonóikat ebben a zenekari darabban, hanem pengetéssel szólaltatják meg hangszereiket. TAVASZI HANGOK (Frühlings-stimmen op. 410) - 1883 májusában Richard Genée szövegével adta elő ezt a keringőt a népszerű énekesnő, Bianchi Bianca. Akkor ott a Theater an der Wien közönsége körében nem aratott sikert, inkább középszerűnek ítélték ezt a művét. Ízelítő műveiből - MIDI:
|
Bécsben
született, zeneszerző család tagja. Apja, idősebb Johann Strauss a bécsi
közönség kedvenc karmestere, az udvari bálok igazgatója, számos népszerű
keringő és más darab szerzője volt. A fiú hatéves korában komponálta első
dallamát, de apja nem akarta, hogy muzsikus legyen, ezért titokban vett
órákat Fritz Amon első hegedűstől. A gimnáziumot 1836-40-ig végezte.
Zeneelméletet Hofmantól és Drechslertől tanult, zeneszerzésben atyja műveit
tekintette mintának. Gimnáziumi tanulmányai után banki pályára készült, és a
bécsi Polytechnikum kereskedelmi szakán folytatta tanulmányait. Apja azonban
elhagyta családját, ezért ő kötelességének érezte, hogy anyját és testvéreit
támogassa, így a jó megélhetést biztosító zenész pályát választotta. Johann
Anton Kohlmann és Joseph Drechsler tanítványa volt. 1844-ben saját, 15 tagú
zenekart szervezett, amely apjáéval vetélkedett, aki megpróbálta akadályozni
debütálását, de anyja segítségével a Dommayer Casinóban sikerült mégis
fellépnie. Apjával a viszonyát éveken át beárnyékolta sikere, egy formális
kibékülés után végül az apa arra kérte fiát, hogy csatlakozzék az ő
zenekarához - amit elutasított. 1848-ban írt egy
Forradalmi indulót, a
rendőrség pedig letartóztatta a Marseillaise előadása miatt. Apja 1849-ben
skarlátban meghalt, ekkor egyesítette a két zenekart. 1851-től számos
koncertkörutat tett Európában. Egyik legnépszerűbb művével, a
Kék Duna-keringővel
1867-ben óriási sikert arat Párizsban. 1872-ben, amerikai
vendégszereplésekor a népszerű bécsi zenei stílusok: a keringő, operett,
polka képviselőjeként mutatkozik be. Sikere itt is osztatlan. A párizsi
bemutatók és amerikai turné után az oroszországi koncertek egyaránt
mozgalmassá teszik életét a bécsi fellépések mellett. Nemcsak bravúros
zenészként és kiváló zeneszerzőként, hanem jó szervezőként is részt vesz a
bécsi zenei életben: 1863 és 1870 között az udvari bálokat vezeti és
karmesteri minőségben is jelen volt ezeken a
