lengyel
zeneszerző, zongoraművész
Zeneszerzői stílusán kezdetben R. Wagner hatása volt érzékelhető, első jelentősebb művei egyértelműen Richard Strauss hatása alatt születtek (1. és 2. szimfónia, Hagith opera). Később számos európai hatás érte, ami zenéjét bizonyos fokig eklektikussá tette, bár egyéni mondanivalója és sajátos kifejezésmódja tagadhatatlan. Különösen erőteljes ritmikája és harmóniai gazdagsága ad pompás lehetőséget a szláv népzene hiteles interpretálásához. II. B-DÚR SZIMFÓNIA (OP. 19) - három szimfóniája közül az elsőt 1907-ben, a másodikat 1909-ben írta. Ez utóbbi a zeneszerző korai alkotói periódusának legjelentősebb műve. Az első tétel érzékeny hangulatú, poétikus témája a hegedűszólón csendül fel; a második, mélabús dallamot a brácsák intonálják. A kidolgozásban ezt a zenei anyagot fejleszti tovább a komponista, hévvel és szenvedéllyel, a kóda azonban ismét pasztellszínű, finom és bonyolult érzelmi világot tükröz. A lassú tétel témája a gordonkákon mutatkozik be, ezt öt variáció követi: egy-egy táncforma. A zárótétel nagyszabású fúgában idézi vissza az első tétel főtémáját. A művet 1911-ben Varsóban mutatták be. HARNASIE (OP. 51) - táncjáték. Tátrai tartózkodása idején került kapcsolatba a lengyel népzenével, és elhatározta, hogy lengyel zenei motívumok felhasználásával ír balettet. Jerzy Rytard tánckölteményét Szymanowski 1926-ban zenésítette meg. A darabot 1935-ben Prágában mutatták be. Tárgya a népéletből ered: a hegyi betyárok (harnasok) vezére esküvőjéről elrabolja a menyasszonyt. A Kárpátok bércei között kivirágzó szerelmüket mondja el a táncjáték. A zenekar színeit tenorszólóval és vegyes karral dúsítja a komponista. Leghíresebb részlete, a parasztok tánca Kochanski hegedű-átiratában még a balett bemutatója előtt közismertté vált. Ugyanebben a felfogásban született Stabat Matere is, ami nagy nemzetközi ismertséget hozott számára. A népi és az egyéni hang együttesen jelentkezik Symphonie Concertantéjében és 2. hegedűversenyében. 1932-ben bemutatták Roger király című operáját Prágában, majd 1935-ban a Harnasie-t is, ami a következő évben a párizsi Operában is nagy sikert aratott mind a kritikusok, mind a közönség körében. Szymanowski legfontosabb szimfonikus művei között a négy szimfóniát (benne a Symphonie Concertantét) és két hegedűversenyét lehet megemlíteni. Négy színpadi művet írt: két operát, a Hagith és a Król Roger (Roger király) címűeket és két balettet, a Harnasie-t és a Mandragórát. Sok zongoradarabot írt (az egyik legnépszerűbb az op. 4-es négy etűd), mazurkákat stb. Írt két remek vonósnégyest, hegedű-zongoraszonátát és sok zongorakíséretes és zenekari dalt. Ízelítő műveiből - videó:
|
Timosovkában,
gazdag nemesi, földbirtokosi családba született (akkor Orosz Birodalom - ma
Cserkaszi terület Ukrajnában). Első zongoraóráit apjától kapta, majd egy
nagynénje tanította. 1892-től a jelizavetgrádi (ma Kirovohrad, Ukrajna)
zeneiskolában tanult. Már 1899/1900-ben megírta első olyan prelűd
zongoradarab sorozatát, amit maga op. 1-es jelzéssel látott el. 1901-től a
varsói Állami Konzervatóriumban folytatta tanulmányait. Itt később
diáktársaival megalakította az Ifjú Lengyel Zeneszerzők Társaságát, amelynek
1906-ban adott nyilvános hangversenyén Szymanowski számos kompozíciója
hangzott el. Ugyanez évtől Berlinben és Lipcsében tanult tovább, ahol
Richard Strauss és Reger átmeneti hatása alá került. 1908-ig maradt
Berlinben, majd visszatért hazájába, és utazgatni kezdett Európa különböző
városaiba. Ebben az időben Szkrjabin hatott rá. 1912-14 között Bécsben élt,
és keleti témakörök érdekelték. Az első világháború kitörése előtt Párizsban
Ravel stílusa tett rá mély benyomást. Muzsikusi és zenei lehetőségei az
orosz megszállás alatti Lengyelországban és a forradalmi események miatt
meglehetősen korlátozottak voltak (két zongoráját is összetörték), ezért
1917-től kezdődően inkább beutazta Európát, Észak-Afrikát, a Közel-Keletet
és az Egyesült Államokat, ahol felkereste a legfontosabb zenei központokat.
Főleg a mediterrán területeken szerzett tapasztalatai, komoly zenei és
esztétikai élményeket jelentettek számára. Utazása azonban nem csak zenei
téren volt gyümölcsözőek, de irodalmi műveket is alkotott. Még Varsóban írta
Efebos
című kisregényét, melyben a vallás és a homoszexualitás viszonyát vizsgálta.
Ennek központi fejezetét lefordította oroszra. Számos verset is írt francia
nyelven, mindet akkori kedvesének, a 15 éves Borisz Kohnónak ajánlotta.
1919-ben letelepedett Varsóban. 1920–1921-ben a hegedűs Pawel Kochanyskival
és a zongorista Arthur Rubinsteinnel sikeres hangversenyeket adott Londonban
és Amerikában. 1924 és 1926 között ellentétbe került a hazai zenei közélet
konzervatív részével, ezért sok időt töltött Párizsban. Több nemzetközi
elismerést kapott. 1926-ban a varsói konzervatórium igazgatója lett. Az első
két évet arra használta fel, hogy kiépítsen egy olyan zenei képzési
rendszert, amely a fiatal zenészgeneráció számára vonzerőt, komoly képzési
struktúrát és perspektívát tudhat biztosítani. A megfeszített munka nem
használt egészségének, ezért Davosba került, egy szanatóriumba. A következő
két év (1930–1931) a stabilitás jegyében telt, sikeres volt és jólétben élt.
Bérelt egy házat Zakopanében, a tiszta tátrai levegő jót tett egészségének.
1930-ban kinevezték a varsói konzervatórium rektorának, majd megválasztották
a krakkói Jagelló Egyetem tiszteletbeli doktorának, később beválasztották az
ISCM (International Society for Contemporary Music) tagjai közé is. Tüdőbaja
visszavonulásra késztette. Svájcban és Franciaországban próbálta
gyógyíttatni magát, Svájcban, egy lausanne-i szanatóriumban hunyt el,
tuberkulózisban.
