Germaine Tailleferre

francia zeneszerző
(1892–1983)

A híres francia zeneszerzőcsoport a Hatok egyetlen női tagja. Germaine Marcelle Taillefesse néven született, Franciaország egyik gyönyörű részén, de megváltoztatta a nevét, mert apja nem volt hajlandó támogatni zenei tanulmányait. Édesanyjától vette első zongoraleckéit, komponálással ötéves korában kezdett foglalkozni, egyik első alkotása A balsors tájain c. opera volt. A Párizsi Konzervatóriumban folytatott tanulóévei meghozták számára a későbbi Hatok 3 tagja, Darius Milhaud, Georges Auric és Arthur Honegger barátságát. Bemutatták Charles Koechlinnek aki hangszerelésre tanította. Már fiatalon kitűnt tehetségével, mint zeneszerző és festő egyaránt. A párizsi konzervatórium tudását is jutalmazta több díjat nyert különböző kategóriában (1913, 1914, 1915). Satie 1917-ben a "zene leányának" nevezte. Tailleferre megfelelt a Hatok filozófiájának - Sztravinszkij-féle neo-klasszicizmus, rövidség, világosság, ötletesség. 1919. január 15.-én egy csapat fiatal zeneszerző, jó barátok, akiket "Új fiatalok" néven hívott Satie első koncertjét tartotta, ahol előadták Tailleferre Szabadtéri játékok két zongorára (Pastorale, később átírta zenekarra is, 1924) című alkotását is. A hangverseny után megjelenő újságcikk alapján alakult meg a HATOK csoportja. 1921-ben részt vett a Esküvő az Eiffel-toronyban c. balett közös munkában (La Valse des Depeches és Négyes). 1923-ban sok időt töltött Maurice Ravel otthonában, amit csaknem 10 évig tartó tanulás követett, így eltávolodott a csoporttól.

Hatok csoporttal 1921 és idősen otthonában

1925-ben, 33 évesen férjhez ment Ralph Bartonhoz, egy amerikai karikaturistához és Manhattanbe költözött. Otthonukban gyakori vendég volt Charlie Chaplin, aki minden erejével megpróbálta meggyőzni őt, hogy költözzön Hollywoodba és írjon filmzenéket, de visszautasította a lehetőséget, mert sokkal jobban érdekelte a francia filmművészet. Férjével együtt két év amerikai élet után hazaköltöztek Franciaországba, ahol útjaik nemsokára szétvált (1929). Az 1920-as és 30-as évek voltak Germaine életében a legtermékenyebbek. Ebben a két évtizedben komponálta I. zongoraversenyét, Hárfaversenyét, leghíresebb balettjeit és számos filmzenét. A második világháború kitörése után művei nagy részét hátrahagyva menekülnie kellett, útja előbb Spanyolországba, majd Portugálián keresztül ismét Amerikába vitte, a háborús éveket Philadelphiában vészelte át. 1945 után megint hazatért Franciaországba, és folytatta a munkát. Főleg zenekari és kamaraműveket komponált (2. hegedű szonáta 1947-1948, Denise Centore szövegére komponált öt kisopera 1955). 1956-1957 között európai turnén vett részt. Legjobb darabjainak jellemzője a spontaneitás, frissesség és báj. Szerényen így összegezte munkáját: Azért írok zenét, mert szórakoztat. Ez nem nagy zene, tudom, de jókedvű, vidám zene, amit néha a 18. századi kis mesterekhez hasonlítanak. És ez nagyon büszkévé tesz. A 70-es évek végén, 1976-ban egy zenei és táncművészeti iskolában vállalt zongorakísérői állást. A zeneszerzést egészen haláláig folytatta, dacára annak, hogy köszvény kínozta kezei egyre nehezebben bírták a komponálással együtt járó írást és zongorázást. 91 esztendősen hunyt el, Párizsban. 

Ízelítő műveiből - videó:
Piano Trió