görög zeneszerző,
karmester
A hatvanas években született több ismert filmzenéje is (Élektra, Phaedra, Z, avagy egy politikai gyilkosság anatómiája). 1967-ben, a fasiszta junta hatalomra kerülése után az ezredesek dekrétummal tiltották be Theodorakisz műveinek előadását és hallgatását, őt magát pedig családjával együtt Zatunára száműzték, majd az oroposzi koncentrációs táborba internálták. Egészsége ismét megrendült, tüdőbajt kapott. A zeneszerző családjának kiszabadítására Leonard Bernstein, Dmitrij Sosztakovics, Arthur Miller, Harry Belafonte nemzetközi szolidaritási mozgalmat szervezett - céljukat csak 1970-ben sikerült elérniük. Theodorakisz ezután emigrációba kényszerült. Járta a világot, koncertek ezreit adta a demokrácia helyreállításáért, a diktatúra elleni harc élő szimbólumává vált. 1974-ben, az ezredesek bukása után győzedelmesen tért vissza hazájába. Folytatta turnéit, részt vállalt a közügyekben, két alkalommal volt parlamenti képviselő, 1989-93-ban tárca nélküli miniszteri tisztséget töltött be. Politikai hovatartozása már nem mondható olyan következetesnek, mint zenei stílusa. 1981-85 között a kommunista párt képviselője volt, 1989-ben már függetlenként indult az Új Demokrácia listáján. A baloldaliak nem véletlenül nevezték "nagy gyereknek", mert nem egyszer okozott meglepetést: megtörtént az is, hogy olyan görög-török baráti társaság élére állt, amely a ciprusi kérdésben inkább a török álláspontot támogatta. Eleinte híve volt Andreasz Papandreu pánhellén szocialista mozgalmának, 1989-ben azonban már tolvajoknak és rablóknak nevezte őket. 1992-től a Görög Állami Rádió és Tv vezérigazgatója. A zenés politikai demonstráció tiltakozásának egyik legfőbb kifejezője maradt. 1996-ben Athénban kurdpárti koncertet adott, 1999-ben ugyancsak zenével tiltakozott Jugoszlávia NATO-bombázása ellen. Hangversennyel segítette az 1999-es törökországi földrengés áldozatait is. Mikisz Theodorakisz rendkívül termékeny zeneszerző: kétszáznál több népszerű dalt, tíz szimfóniát, két oratóriumot és három operát komponált. Élektra és Médea című operái a kilencvenes években születtek. Az utóbbiban az antik tragédia szövegét szó szerint zenésítette meg, a "vágatlan" előadás hat órát tenne ki, a néző barát már csak két és fél órát tart. Utolsó operáját, a Lüszisztratét 2002-ben mutatták be Athénben, nagy sikerrel. Az ő szerzeménye az Olimpiai Himnusz, amelyet első ízben 1992-ben, Barcelonában játszottak. 1982-ben Jasszer Arafat kérésére ő komponálta a Palesztin Himnuszt. Két alkalommal járt Magyarországon: 1976-ban a budapesti Erkel Színházban volt nagy sikerű koncertje, ahol maga vezényelte saját műveit. 1993-ban a Budapesti Búcsú díszvendége volt. (Forrás: Múlt-kor/Panoráma - Sajtó adatbank). Ízelítő műveiből - videó:
|
Az
Égei-tengerben fekvő Híosz szigetén született - Georgiosz Michel
Theodorakisz és Aszpaszia Pulaki gyermekeként. Már hétévesen a család
büszkesége volt, úgy énekelte a bizánci himnuszokat, mint egy pópa; így
történhetett, hogy Aposztoli város metropolitája őt választotta szólistának
a Passió nagypénteki előadására. Al - prefektus apját többször áthelyezték,
így az ifjú Mikisz Pürgoszban, Patraszban és Tripoliszban folytatta zenei
tanulmányait. Tripoliszban kórust alakított, és 17 évesen itt adta élete
első koncertjét. Ezután az athéni konzervatóriumban tanult. Életét a zene
mellett a politizálás töltötte ki: az 1940-es években részt vett a görög
ellenállásban, ezért bebörtönözték, majd Makróniszosz szigetére száműzték.
1946-ban emberi roncsként szabadult, idegrendszere súlyosan sérült, ijesztő
rohamai voltak, hallucinált. Sok évbe telt, elsősorban orvos feleségének
köszönhetően (1953-ban nősült, felesége Mirto Altinoglu) míg meggyógyult. Az
ötvenes évek elején Athénban megnyíltak előtte a Zeneakadémia kapui,
tanulmányait 1953-ban kitüntetéssel fejezte be, egy évvel később párizsi
ösztöndíjat kapott. Olivier Messiaen és René Leibowitz tanítványa volt.
Intenzív művészi alkotói korszak következett, megszülettek első szimfonikus
művei, nevét ismertté tette
Zongoraversenye,
valamint az
I. szvit
és az
I. szimfónia. 1957-ben
a Moszkvai Zenei Fesztiválon Arany Medál-díjat nyert, 1959-ben
Antigoné
című balettjének Covent Garden-beli bemutatója után az Év Legjobb Európai
Zeneszerzője díját kapta meg. 1958-1959 között megzenésítette Jannisz
Ritszosz verseit. Theodorakisz 1961-ben tért vissza Görögországba. Athénban
zenekart alapított és belevetette magát a mozgalmi életbe. Megszervezte a
Lambrakisz Demokratikus Ifjúsági Szövetséget, létrehozta a Pireuszi Zenei
Társaságot, mozgalmat indított a kultúra megújulásáért, 1964-ben pedig a
görög parlament tagja lett. Közben komponált, koncertezett. Műveinek zenei
alapja a görög népzene, témáit gyakran meríti a költészetből. Hamarosan őt
tekintették a legnagyobb élő görög zeneszerzőnek. Az 1964-es év igazi
világsikert hozott számára. Mihálisz Kakojannisz rendező őt kérte fel a
Zorba, a görög
című film kísérőzenéjének megkomponálására; a szirtaki sokaknak azóta is
egyet jelent Zorba táncával. Theodorakisz 1988-ben egész estés balettzenét
komponált Nikosz Kazantzakisz regényének témájára. Vallomása szerint ez a
zene három kultúrát (az európait, a krétait és a görögöt), és két zenei
irányzatot (a népzenei motívumokat és a szimfonikus zenét) ötvöz.
