olasz zeneszerző
A második alkotói korszakban keletkezett operákra jellemző az erős társadalomkritikai hang. E művek leginkább gazdag jellemábrázolásukkal emelkednek a korábbi alkotások fölé. A RIGOLETTO (1851 Velence) - 3 felvonásos opera tömörsége és feszültsége szinte egyedülálló. Az operának olyan sodrása van, hogy a játék, a cselekmény alig tud lépést tartani a zene viharos tempójával. Témája: egy udvari bohóc fellázad urának léha gondolkodásmódja ellen. A TRUBADÚR (1853 Róma) - témája: Luna gróf a kegyetlen feudális főúr a cigányokkal ütközik össze. Verdi fantáziája először lép szövetségre a spanyol romantikával. Az eredeti színmű szerzője, Antonio Garcia Gutierrez párizsi emigráns, így magába szívta Victor Hugo szellemét. De a spanyol romantika túltesz eredeti mintáján, szörnyűséges és fantasztikus, elképesztő, már-már hihetetlen sorsfordulatok igazgatják az emberek életét. Mégis megfigyelhető, hogy bizonyos realizmus vegyül a romantikus túlzásokkal. Pl.: Azucena históriája a tűzbe hajított gyermekkel nem éppen a leghihetőbb történet. De a cigánytábor csodálatos, lenyűgöző életképe már jövőbe mutatón realista kísérlet. TRAVIATA (1853 és 1854 Velence) - operával a polgári morál ellen lázad Verdi. Szövegkönyvét ifj. H. Dumas: "A kaméliás hölgy" c. színműve nyomán F. M. Piave írta. Története elnyűhetetlen. Hősnőjének, Violettának alakjában kibontakozik Verdi első nagy, központban álló női portréja. Ezzel megnyitja a nőközpontú zenedrámák korszakát (szenvedő, tragikus és felemelkedő nagy nőalakok). Európai utazásai során kapcsolatba kerül a francia nagyoperával, így harmadik alkotói korszakában született műveire igen jellemező a látványos színpadvilág, a nagy felvonulások, az egzotikus környezet. A SZICÍLIAI VECSERNYE (1855) - 5 felvonásos opera párizsi megbízásra készült, de nem sok sikert hozott. A szövegkönyv elég szerencsétlen, arról szól, hogy a szicíliai szabadságharcosok hogyan mészárolják le a francia megszállókat, és ez nem tetszett túlságosan a párizsiaknak. Ugyancsak megbukott az első bemutatón a SIMONE BOCCANEGRA c. 3 felvonásos opera (1857 Velence), de 25 évvel később átdolgozva hatalmas sikert aratott (1881 Milánó). Az ÁLARCOSBÁL - hatalmas drámai erejű 3 felvonásos opera eredetileg Nápoly számára készült, de a cenzúra miatt Rómában (1859) lett bemutatva. A DON CARLOS (1867 Párizs) - operában a zeneszerző tökéletesen érzékelteti, hogyan szól bele az emberek legszemélyesebb érzelmeibe a nyomasztó társadalmi légkör. A lejátszódott hatalmas emberi küzdelmek, és szenvedélyek - Erzsébet és Carlos szerelme, Posa megszállott szabadságküzdelme, Fülöp emberség utáni vágya - mind reménytelennek bizonyulnak ebben a világban. A szereplők élesen kivésett portréja felülmúlja minden eddigi művének jellemábrázolását: az elmúlás, a szeretetlenség, a magány démonaitól űzött Fülöp király, a hősiesen önfeláldozó Posa márki, a bosszú és szerelem ötvözetéből született Eboli - megannyi zenei, egyben pszichológiai remeklés. Az opera szövegkönyvének forrása: Schiller: "Don Carlos" c. drámája. Az AIDA (1871) opera egyiptomi megrendelésre készült, a szuezi csatorna megnyitásának alkalmára. A kairói bemutatóra azonban csak 1871-ben került sor. Az egyiptomi uralkodónak állítólag három mester - Gounod, Wagner és Verdi közül kellett választania, végül Verdinél kötött ki, ezzel egy világsiker elindítója lett. Az Aidában még az eddiginél is jelentősebb a zenekar szerepe, a zenei motiválás is mélyebb, szövevényesebb. 1874 májusában jelentkezik újra a közönség előtt a költő Alessandro Manzoni halálakor írott REKVIEMMEL. Ez után úgy tűnik, Verdi végképp letette a tollat, több mint egy évtizedig nem komponált. Több, mint 13 éves szünet után Verdi ismét új arculattal jelentkezik utolsó alkotói periódusában a publikum előtt, két operával. Az OTELLO (1887 Milánó) - 4 felvonásos operánál ismét Shakespeare művet dolgoz fel, melynek librettóját Arrigo Boito írta. Azt hiszik, ez az utolsó, legmagasabb csúcs. Nincs tovább. De Verdi nem hallgat el. FALSTAFF (1893 Milánó) 3 felvonásos lírai komédia komponálása idején Verdi 80 éves, de a partitúrán nyoma sincs a hanyatlásnak. Ellenkezőleg: zenei nyelvének, művészetének minden eddigit felülmúló kiteljesedése ez az időszak. Élete alkonyán csodálatos summáját adja nemcsak saját életművének, hanem az olasz zeneművészet háromszáz esztendejének is. A legcsodálatosabb polifonikus formák váltakoznak az édesen, mulatságosan sziporkázóan pergő énekbeszéddel, a kisebb együttesekkel, áriákkal és deklamációval. A Nabuccotól a Falstaffig Verdi művészete hatalmas fejlődésen ment keresztül. Művészetében mindvégig az emberi énekhangot, annak elsőbbségét hirdette a hangszerrel, a zenekarral szemben. Ízelítő műveiből - MIDI:
|
Párma
közelében lévő kis faluban született (Le Roncole). Szülei szegény sorsú
parasztemberek, apja kis vendégfogadóból tartja fenn magát és családját.
Pártfogója Antonio Barezzi, akinek a segítsége révén kerül Milánóba, hogy
itt folytassa zenei tanulmányait. A Konzervatóriumba nem veszik fel (ezt a
műintézetet azóta Conservatorio Giuseppe Verdinek nevezik), talál viszont
egy lelkes magántanárt, maestro Lavignát. Megházasodik, jóakarójának
leányát, Margherita Barezzit veszi feleségül, két gyermekük születik. Élete
első felében nagy hatással vannak rá Rossini, Bellini, Donizetti művei,
zenei ízlését ezek formálják. Első operája az
Oberto
szép sikert arat a Milánói Scala színpadán, de a következő, a
Pünkösdi királyság
megbukik. Ebben nagymértékben közrejátszik az a tragédia, amely Verdi
számára szörnyű megrázkódtatást jelentett: felesége és 2 gyermeke hirtelen
meghal. 1842-ben már országos sikert könyvelhet el magának a
Nabucco
c. operájával. A szövegkönyv és a zene az olasz nemzethez szólt. A babiloni
füzek alatt gyászoló zsidók a rabláncra fűzött olasz hazafiak bánatát
jelképezték, és mindazokét, akik az egységes, szabad Itáliáról álmodoztak. A
milánói Scala körül a kirakatok megteltek Verdi-kalappal, Verdi-nyakkendővel
és ezernyi emléktárggyal, ami a Nabucco zeneköltőjére emlékeztetett. Verdi,
rendkívül termékeny zeneszerző volt, közel 30 operát írt. Művészetének
nagyságát erősíti önzetlen segítőkészsége. Hatalmas birtokait, melyeket
műveinek jövedelméből vett, arra használja, hogy nincsteleneknek munkát
adjon. Birtokát mintagazdasággá fejleszti, és oktatja a parasztokat: hogyan
kell termővé tenni a nehezen műveltető köves földet. Saját pénzén
fegyvereket vásárol, mellyel az egységes olasz államért folytatott harcot
támogatja. Kórházakat alapít, végrendeletében rokkant zenészekre hagyja
vagyonát. Fontos közéleti tevékenységet is folytat, előbb képviselő a
Parlamentben, majd 1874-ben szenátorrá nevezik ki. Egész művészetével aktív
részt vállalt nemzete polgári átalakulásáért folytatott küzdelemben. 1901
január 27-én halt meg, 88 éves korában. Temetése órájában megbénult az egész
ország. Becsuktak az üzletek, pár pillanatra megálltak a gépek az üzemekben,
nyílt sínen vesztegeltek a vonatok. Itália szívverése egy pillanatra
megállt, hogy méltón sirassa a zeneszerzőt, a hazafit, a tiszta lelkű
embert, az örökkön megújuló alkotó művészt, aki Itália legtisztább,
legnemesebb vonásait egyesítette magában. A nemzet halottja volt. - Négy
alkotói korszakáról lehet beszélni:
1/1840-1850; 2/1850-1855; 3/1855-1870; 4/1887-1901.
Az
első alkotói periódusában
keletkezett operáinak témaválasztásával Verdi a Habsburg és Bourbon elnyomás
alatt szenvedő olasz nép szabadságvágyára utal. Ezekkel a művekkel aratja
első, tömegmozgató sikereit, ezek nyomán lesz a nép szerint az olasz
forradalom muzsikusa. Rendkívüli eredetiséggel hatnak nagy tömegjelenetei, a
kórusok. A bemutatok során jelentős anyagi jövedelemre és európai hírnévre
tett szert. A korszak legkiemelkedőbb operái:
NABUCCO
(1842-ben mutatták be a
milánói Scalában, Abigél szerepét Giuseppina Strepponi, Verdi későbbi
felesége énekelte),
LOMBARDOK
(1843-ban mutatták be Milánóban, átdolgozva 1847-ben pedig Párizsban
Jeruzsálem
címmel),
ERNANI
(1844 Velence), Attila,
Legnanói csata, és a
MACBETH
(1846-1847 Firenze), ami első találkozása Shakespeare-rel. Furcsa
szövegkönyv, és különös opera, melyben nincs szerelem és gyengédség, csak
hatalomvágy, gyilkos indulat és megsemmisítő önvád.
