Carl Maria von Weber

német zeneszerző, karmester
(1786–1826)

Eutinban született - apja Franz Anton zeneköltő kalandos életet élt: vándor színtársulatával, nyughatatlan szellemétől űzve, keresztül barangolta egész Németországot. Második házasságából született fia Carl hamar kapcsolatba került a színház világával. A gyermek Hildburghausenben jutott először rendszeres tanításhoz. Csenevész volt, fejletlen, jobb csípőjében gyakran erős fájdalmat érzett, és csak négyéves korában tanult meg rendesen járni. Jobb lábára élete végéig bicegett. Először Heuschkel udvari kamarazenész-, zongorára és zeneelméletre Michael Haydn, Joseph kiváló fivére tanította. Az idős muzsikussal közösen született meg első kompozíciója, a Hat fughetta, amit a büszke apa Lipcsében kinyomatott. Fejébe vette azt is, hogy operát írat fiával, ezért Münchenbe vitte, ahol Carl Maria megírta első operáját A szerelem és a bor hatalma címmel (zenéje elveszett). Az itt komponált Hat variáció eredeti témára, zongorára arra ösztökélte Franz Antont, hogy kiadót keressen fia műveire. Amikor nem talált, úgy döntött, hogy saját litográfus műhelyet nyit. A kiadott mű kedvezőtlen fogadtatása elkedvetlenítette a fiatal Carl Mariát. 1800. augusztusában Freibergbe költöztek és elkészült A néma erdei lány c. két felvonásos vígoperája (partitúra és szövegkönyv elveszett). A művet decemberében Chemnitzben is színre vitték, 1804-ben Bécsben 14 előadást ért meg, később csehül játszották Prágában, és Szentpétervárott is sikert aratott. Freibergban 1800. november 24-én mutatta be a szövegkönyv írójának (Steinsberg) társulata. A közönség langyosan fogadta, és a mű körül durva sajtóvita is kialakult, ezért Salzburgba utaztak. Itt Carl Maria visszatért régi mesteréhez, M. Haydnhoz, irányítása mellett egy új operába kezdett (Peter Schmoll - ez a szövegkönyv is elveszett). Apa és fia 1801. novembere és 1802. júliusa között tartózkodott Salzburgban. 1803 júniusában Bécsbe érkeztek, ahol a fiú kitűnő modora és kellemes egyénisége megnyitott minden ajtót (apja bölcsen magára hagyta), bőven kivehette részét a társadalmi élet gyönyöreikből. G. J. Vogler tanítványa lett, aki hozzásegítette Boroszlóban a Nemzeti Színház karmesteri állásához. Szerződése 1804-1806-ig tartott, szabadidejében komponált (Óriáshegység szelleme - töredéke maradt fenn). Karmesteri tevékenységét az idő múlásával egyre több bírálat érte, ezért kérte szerződésének felbontását. Weber apjával és nagynénjével 1806 őszén Carlsruhéba utazott. Jenő herceg nagy zenepártoló volt, aki örökölt egy kis létszámú zenekart, amelyben játszott ő és felesége is. Carl Maria itt találkozott első ízben a német erdő szépségével, ami később, A bűvös vadász komponálásakor vált fontossá számára. Carlsruhéban elsősorban a hercegi udvar kívánságára írt műveket, többek között két szimfóniát. A karlsruhei idillnek a háború vetett véget, a herceg hadba vonult, zenekarát is felszámolta, de ajánlására karmestere új álláshoz jutott. Weber 1807.-ben Stuttgartban Lajos württembergi herceg magántitkára lett: olyan állást foglalt el, amelynek semmi köze nem volt a zenéhez. Kezelte a herceg vagyonát, intézte levelezését, taníttatta gyermekeit. Helyzetét rontotta, hogy kezességet kellett vállalnia apja felhalmozott adósságaiért. A stuttgarti udvarban ismerkedett meg Franz Carl Hiemer költővel, akit megkért, hogy dolgozza át A néma erdei lányt. A régi műből csakhamar új opera született: a Silvana. Az átdolgozást siker koronázta, 1808 derekán már készen állt a darab néhány száma is. Stuttgartban ismerkedett meg Franz Danzi karmesterrel, akivel élete végéig jó barátságban maradt. Apja zűrös ügyei miatt elítélték, az adósok börtönében fejezte be művét is. A bemutatóra sem kerülhetett sor, mert száműzték az országból. 1810-ben apjával együtt áttették badeni területre, Danzi ajánlólevelével érkezett Mannheimbe. A városban Gottfried Weber jogász szervezett kiváló zenekart és kórust, nála szálltak meg. Első hangversenyére 1810. március 4-én került sor Heidelbergben Alexander von Dusch, utolsó éves jogásztanonc és lelkes amatőr muzsikus segítségével. Mannheimben március 9-én mutatkozott be. Dusch mutatta be a Hout családnak; az ő kastélyukban vette kézbe először Johann August Apel Kísértetkönyvét, amelyben A bűvös vadász első, novellisztikus feldolgozását olvasta. Ideális operatémának tűnt és Duschssal közön nekiláttak, de az opera még 10 évet váratott magára. Mannheimi sikereire az április 2-i hangverseny tette fel a koronát, elindulhatott a népszerűség útján, de ez sem segített anyagi ügyein, így elhatározta, hogy átköltözik Darmstadtba. Ismét találkozott Vogler abbéval. 1810. március 1-jén egy új librettót kapott (Abu Hasszán), de kellemetlen stuttgarti élményeire gondolva, húzódzkodott a mű megkomponálásától. Hangversenykörútra indult, majd Frankfurtba sietett, ahol Vogler abbénak köszönhetően elfogadták a Silvanát, és elkezdték a próbákat. A bemutató sikeres volt így Weber nekilátott az Abu Hasszán komponálásához. A művet felajánlotta a hesseni nagyhercegnek, de szerződés helyett mindössze 40 tallért kapott, így kénytelen volt ismét koncertkörútra indulni Európába. Hangversenyt adott néhány kisebb városban, majd Bambergbe utazott, ahol találkozott E. T. A. Hoffmannal, a városi színház karmesterével akivel összebarátkozott. 1811. március közepén Münchenbe érkezett, ahol a zenei élet érdeklődésének középpontjába került; április 5-én már a bajor királynak muzsikált. A nagy sikerű hangverseny eredménye az Abu Hasszán sikeres bemutatása (június 4-én). Az ifjú muzsikus szeretett volna szerződést kapni Münchenben, de nem sikerült, ezért még egy utolsó hangverseny után Schaffhausenbe, az ottani zenei ünnepségekre utazott. Svájcban belekóstolt az irodalmi életbe, és eldöntötte, hogy ír egy háromrészes zenei útikönyvet (Zenei Topográfia), amelyben a különböző országok, városok zenei földrajzát dolgozza fel; de néhány feljegyzés és a bázeli zenei életet bemutató fejezet készült csak el. Koncertjei javítottak anyagi helyzetén, így egy több várost felölelő turné után visszatért Münchenbe, ahol a királyi pár megrendelésére hozzálátott hat zenei mű megírásához. Év végén először Prágába, majd Drezdába és Lipcsébe turnézott. Lipcsében találkozott a gothai herceggel, aki felkérte, hogy hangversenyezzen városában is. Körútjuk következő állomása Weimar volt, ahol I. Pál orosz cár lánya, Marija Pavlovna is meghallgatta egyik koncertjüket. A hercegnő szalonjában ismerkedett meg Goethével. Weber 1812. február 20-án érkezett Berlinbe, ahol Meyerbeer családjának fényűző palotájában vendégeskedett.


Ceruzarajzon és 1826-ban J. Cawse festményen

Válságos helyzetbe került, amit súlyosbított apja halálhíre. Kifizette adósságait, úgy döntött, felhagy vándorló életmódjával és családot alapít. Weimarba utazott, ahol a nagyhercegnő egy zongoraszonátát rendelt tőle. 1813-ban, a lipcsei Gewandhaus újévi koncertjén bemutatták Rendben alkotja az Úr című himnuszát. 1813-1816 között a prágai Opera élén állt. Itt folytatott tevékenysége máig példaképül szolgál az operaházak munkarendjéhez. Ő vezette be a szóló együttes, valamint zenekari próbák azóta általánosan követett rendszerét, és a zenekari hangszercsoportok elhelyezése is legnagyobbrészt az általa kialakított elv szerint történik. Prágában ismerkedett meg Caroline Brandt híres szopránnal, akit alkalmazott, majd hamarosan megkérte a kezét. Mivel több támadás érte, beadta felmondását. Az éppen Berlinben koncertező Caroline után utazott, hivatalosan is megtartották az eljegyzést. 1816-ban a drezdai német opera vezetésével bízták meg, ahol élete végéig kemény küzdelmet kellett folytatnia az akkor még uralkodó helyzetet élvező olasz opera hatalmasságaival. Drezdában megismerkedett Friedrich Kinddel, aki vállalta A bűvös vadász szövegkönyv megírását. Az operát szokatlanul lassan írta (1820-ra lett kész), mivel színházi munkássága lefoglalta, és sokat betegeskedett. Még abban az évben ősszel megházasodott, közösen rövid hangversenykörútra indultak, meglátogatták régi barátaikat. 1818-ban felesége végleg felhagyott a színpadi játékkal, majd első két gyermekük meghalt (1819, 1820), így ismét koncertkörútra indultak északi városokba és Dániába. Még előtte befejezte A bűvös vadászt. 1821 elején ismét elővette A zeneszerző élete című biográfiáját, és elmélyült az El Cid mondakör tanulmányozásában, fontolgatva, hogy operát írjon róla. Márciusban nagy sikerrel bemutatták Berlinben a Preciosát, de A bűvös vadász bemutatója csúszott. Végül a bemutatót június 18-ra tűzték ki, az előadás a zenetörténet egyik legjelentősebb eseménye volt: a színház már órákkal az előadás kezdete előtt zsúfolásig megtelt, hatalmas siker volt - a kritikák is kedvezően fogadták. A bűvös vadász hihetetlenül gyorsan hódított Európában. 1821-ben már Lipcsében és Karlsruhéban is bemutatták, 1822-ben szinte valamennyi jelentős német város operatársulata műsorra tűzte, majd Prágában, Pesten, Amszterdamban, Zürichben, Bernben is bemutatták. 1823-ban Szentpétervárott, 1824-ben Párizsban és Brüsszelben, 1829-ben Londonban, 1833-ben Bukarestben, 1842-ben New Yorkban, 1854-ben San Franciscóban vitték színre. A bűvös vadász volt az első olyan operája, amely magyarul is megszólalt, Pályi Elek fordításában. Az 1825. évi kolozsvári előadást Szegeden, Szabadkán, Pécsett és Székesfehérvárott, majd 1827-ben Pesten is megismételték. 1822. februárjában megbízást kap egy új operára - lovagkori témával, amelyet Schlegel Sammlung Középkori romantikus költemények gyűjteménye című munkájából emelt ki (Euryanthe története). Áprilisban megszületett fia: Max Maria. Az 1823-as nyarat az Euryanthe komponálásával töltötte, melyet augusztus 29-re be is fejezett, és elindult vele Bécsbe. A bemutató napját október 25-re tűzték ki. Az előadás nagy siker, ennek egyik biztosítéka a kiváló énekesnő, Henriette Sonntag, de a darab a huszadik előadás után lekerült a színpadról. Az operát 1825-ben Berlinben is bemutatták (újabb táncbetétekkel). A siker meg sem közelítette A bűvös vadászét. Valamennyi operaház műsorra tűzte, a pesti Német Színház is játszotta 1826-ban, gyér érdeklődés mellett. Weber rendületlenül hitt orvosainak, és mindenféle kúrának alávetette magát gyógyulása érdekében, de későn ismerték fel tüdőbaját. Pihenése idején két meghívást is kapott. A párizsi Nagyopera felkérte zeneszerzőnek és karmesternek Désaugier Akhilleusz haragja című librettójához. A másik meghívás Londonból érkezett, Charles Kemble, a Covent Garden igazgatója kérte fel egy germán témájú opera megírására - az angol ajánlatot fogadta el. Kemble a tárgyalások folyamán két operatémát is felvetett, a Faustot és az Oberont. Weber az Oberon mellett döntött. A mű megírásához 1824 decemberében kezdett hozzá, amikor J.R. Planchétől megkapta a szövegkönyvet. Weber drezdai szolgálata rendkívül megerőltető volt, mivel kollégái sokat betegeskedtek, illetve nehezítette helyzetét, hogy megváltozott a színház vezetősége és az új intendánssal sok nézeteltérése támadt. Az 1825. esztendő első jelentős eseménye Weber második fiának, születése volt (Alexander Victor Maria később jeles festő). Február elejére már a teljes szövegkönyvet kézhez kapta és nekiállt a komponálásnak. Hamarosan kényszerpihenőre szorult: ereje elhagyta, gyakran kiverte a láz, erősödtek gégetáji fájdalmai. Az orvosai Emsbe akarták küldeni gyógy kúrára, de ő hallani sem akart róla, inkább visszavonult Drezda melletti nyári otthonába. Mivel a pihenés sem segített rajta, végül hallgatott orvosai tanácsára. A kúra nem sokat használt, de a pihenés és a vidám társaság legalább életkedvét visszaadták, így augusztus 20-án hazatérhetett és folytathatta operájának komponálását. 1826. januárjában állapota jelentősen romlott, ennek ellenére február 16-án elindult Londonba. Útközben hosszabb megállót tett Párizsban, ahol találkozott Cherubinivel, Rossinivel és Auberrel. Végül március 5-én érkezett Londonba, ahol feszített tempóval és a tőle megszokott szigorral és pontossággal 1826. április 12-én elhangzott az Oberon első előadása. A londoni előadás nagy sikere után Weber egészségi állapota szemmel láthatóan romlott. Orvosi tiltás ellenére még néhány hangversenyen fellépett, végül úgy döntött, hogy június 6-án nagybetegen hazaindul (szerződése 12-ig szólt). Június 4-én este még barátai társaságát élvezhette, másnap reggel azonban holtan találták: a tuberkulózis végzett vele. Június 21-én helyezték örök nyugalomra a Moorfield-kápolnában. Hamvait 1844-ben R. Wagner kezdeményezésére hazaszállították Drezdába. Művei, különösképpen A bűvös vadász, az Euryanthe és az Oberon nagyban befolyásolták a romantikus zene kialakulását, ezért gyakorta a német romantikus opera atyjaként emlegetik. Műveiben felelevenítette a német népi hagyományokat, fölfedezte a hangszín szuggesztív vonásait, a hatáskeltés és a zenei jellemzés eszközét látta meg bennük: bizonyos hangszerekhez és hanghatásokhoz szimbolikus jelentést társított, amivel a korábbiaktól eltérően merőben más operadramaturgiát és zenei gondolkodást tett lehetővé. Átvette és továbbfejlesztette Spohr visszatérő témákra épülő kompozíciós technikáját, ő alkalmazta először következetesen a vezérmotívumnak nevezett dallamelemeket. Írt hangversenykritikákat és zeneelméleti tanulmányokat. Regényírással is próbálkozott (életrajzi regénye befejezetlen). 

Ízelítő műveiből - videó:
Oberon nyitány