osztrák
zeneszerző
A sikertől ösztönözve egyre intenzívebben szenteli magát a zenének. Többek közt Goethe, Heine, Keller és Mörike költeményeket zenésít meg, 1895-ben komponálja Der Corregidor című operáját. Közel háromszáz dala közt 53, melyeket 1888. február és november közt komponált - Eduard Mörike verseire készült - szám szerint ez a legnagyobb csoport a dalszerző életművében. Annyira szerette Mörike költeményeit, hogy 1886-ban azt a vallomást tette: egyetlen órára nem tud elszakadni tőlük. Wolf alkotótevékenységét azonban újra és újra a mentális letargia fázisai szakítják meg. 1897-ben paralízis tört ki rajta, amiből még kigyógyult. 1898-ban szellemi zavarodottsága, rossz fizikai és pszichikai egészségi állapota arra kényszeríti, hogy egy öngyilkossági kísérlete után beutaltassa magát a bécsi Tartományi Elmegyógyintézetbe - ott is halt meg 43 éves korában. Hugo Wolfot, aki egész életében szenvedélyes zeneszerző volt, sokáig nem ismerték el. A zeneirodalom elsősorban dalszerzőként tartja számon. Míg 1876-77-ben írt dalai még Schumann hatását mutatják, 1882-83-ra megszületnek első érett kompozíciói (pl. Mausfallen-Sprüchlein Mörike szövegére). Ekkor írta Penthesilea c. szimfonikus költeményét is egy Liszttel való találkozás hatására. Működése költők szerint tagolható: 53 Mörike-dal (1888), 50 Goethe-dal (1888-89), Spanyol daloskönyv (Heyse és Giebel verseire, 1891), Olasz daloskönyv (Heyse költeményeire, 1892/1. rész 1896/2. rész), Eichendorff-, Keller-, Michelangelo-dalok (három dal, 1897). Ízelítő műveiből - videó:
|
Windischgrazben
(ma Slovenj Gradec Szlovéniában), az akkori Alsó-Stájerországban született.
Édesapja gyermekkorától tanította hegedülni és zongorázni. 1875-től a bécsi
konzervatóriumban Wilhelm Schenner növendéke volt zongorából,
összhangzattanra R. Fuchs oktatta. 1877-ben fegyelmi okokból elbocsátották
az intézményből, ezután autodidakta módon képezte magát tovább. Döntő zenei
élményeit a Wagner-operák adták, még 1875-ben Bécsben hallotta a Tannhausert
és a Lohengrint a szerző vezényletével, akivel személyesen is találkozott.
Ettől kezdve Wagner lelkes követőjévé vált. 1875-1878 között rövid időn
belül 50 dalt szerzett. Szívesen tanulna egy nagyhírű mestertől, de csak
elutasítást kap, többek között Johannes Brahmstól is. Ettől mélyen lesújtva,
a nagy művészek iránti tisztelete gyűlölködésbe csapott át. 1881-ben a
salzburgi színház másodkarmestere lett. 1882-től újra Bécsben lakott.
1884-87 között a Wiener Salonblatt című hetilap zenekritikusaként
tevékenykedett. Cikkeiben kíméletlenül támadta Brahmsot, míg Wagnerről,
Lisztről és Brucknerről dicshimnuszokat zengett. A kezdeti nehézségek
ellenére, Hugo Wolfnak mégis sikerült 28 éves korában a közönség figyelmét
kompozícióira felhívnia, amikor egy bécsi könyvkiadó első dalgyűjteményeit
megjelentette. 1890-re zeneszerzőként is hírnévre tesz szert, első önálló
dalestjét 1892-ben rendezte Berlinben (ahol 1896-ban Wolf - egyesület is
alakult), egy évvel később pedig Bécsben is volt bemutatkozásra lehetősége.
