A ROCKZENE - egy könnyűzenei műfaj. Olyan gyűjtőfogalom, melynek rengeteg ága különböző stílusok fúziójából áll. Ebben az értelemben a rock & roll csak az egyik típusa a rocknak a több mint száz közül. A második világháborút követő politikai feszültségek korában tört utat magának, egész kulturális forradalmat indítva. Társadalmi hatásai közül a legkomolyabb, hogy megnövelte a szakadékot a háború után felnövekvő tinédzserek és szüleik között. Lehetőséget adott a fiatal generációnak a bennük lévő lázadó életérzés kifejezésére, hiszen ez a zene csak nekik szólt, az ő életérzésüket hirdette. A zenei megújulást követte az öltözködési stílus és a teljes viselkedéskultúra megváltozása. A rock futótűzként terjedt, végül az 1960-as évekre meghódította az egész világot. A rockzene hangzása az elektromos gitár hangján alapszik, ami az ötvenes években kialakult lüktető, kemény, erősen szinkópált tánczenei stílus, a rock & roll előretörésekor vált népszerűvé. ROCK & ROLL - a műfaj és stílusalapító korai rock & roll (1950 körül) kezdetben egyszerű, gyakran csak háromakkordos. Az Amerikai Egyesült Államokban született, ahol a behurcolt fekete rabszolgák zenéje a blues keveredett az európai telepesek főleg country stílusú zenéjével. Mindez ráadásul egy technikailag és társadalmilag rohamosan változó környezetben történt. A rock mindig a lázadást és nem a beletörődést szimbolizálta és szimbolizálja ma is. 1955-öt nevezik meg a rock & roll születésnapjának, bár valójában senki nem tudja megmondani, melyik volt a legelső szám a rockzene történetében. Viszont az új zene "megszülésének" és az egész világon népszerűvé tételének dicsősége egy mindig mosolygó, kövérkés zenészt illet, a michigani William John Clifton Haley Jr.-t, röviden Bill Haleyt (1954. április 12-én "Rock Around the Clock" c. számával). Általában elektromos (kiskép balra) szóló-, ritmus- és basszusgitárral (kiskép jobbra) ami szintén ekkor jelent meg (jazzben), dobfelszereléssel (ami magában foglal különböző dobokat és cintányérokat) adják elő. A három alapvető hangszer gyakran kiegészül billentyűs hangszerekkel (például zongorával vagy Hammond -orgonával, esetleg szintetizátorral). Más könnyűzenei stílusokkal (pl. jazz) szemben a rock zeneileg sokszor jóval egyszerűbb mind dallam, mind harmóniavezetés, mind ritmika szempontjából. Rockban az akkordok sokszor egyszerű hármashangzatok, fordítások nélkül, így nem ritka a kvint- és oktávpárhuzam, ami a klasszikus összhangzattanban tiltott. A rock számok általában egyszerű, 4/4-es, egyenes (nem szinkópált) alapokra íródnak, monoton kettő - négyes dobkísérettel, ami a második és negyedik leütést hangsúlyozza. A dallamok sokszor modális skálákon alapulnak, gyakori a dór, mixolíd, ión és eol - skála. A leggyakoribb akkordmenetekben terc, kvart és kvint-lépések találhatók, néha disszonanciával. A hatvanas évek óta a rock dalok gyakran a verze - refrén formát követik, ami korábban a blues és a folk sajátja volt. Azonban a rock rengeteg különböző zenei stílussal keveredett, ezért mára nagyban eltérőek lehetnek a rock számok. A rockzenét játszó csapatokat bandáknak vagy rock bandáknak nevezzük, és általában 2-5 személy játszik bennük. A rock tradicionális felállása a kvartett, ahol szerepel egy énekes, egy szólógitáros, egy ritmusgitáros, egy basszusgitáros és egy dobos, néha billentyűs illetve egyéb hangszeres. A rock & rollerek, zenész-énekesek első hullámában volt többek közt Chuck Berry (karikatúra), Elvis Presley, Little Richard, Jerry Lee Lewis, Buddy Holly, Bill Haley és az Everly Brothers együttes. Ők ültették el az egyre terebélyesedő és sokfelé ágazó rock & roll fát. Évtizedek során voltak művészek, akik megőrizték a kialakult műfajt, mások továbbfejlesztették, megújították és új elemekkel ötvözték, de akadtak szép számmal olyanok is, akik felrúgva a tradíciót, túlléptek a műfaj határain. Az 1950-es évek közepétől a felnőtt társadalom üldözni kezdte a lázadó rock & rollt. A nagyvárosokban együtteseket és lemezeket tiltottak be, koncerteket és kiadóvállalatokat lehetetlenítettek el. A hullám a médiára is kihatott - sorra tűnt el a rock a rádióállomások műsoráról és a fiataloknak szóló nyomtatott sajtóból is. A rock-kultúrát mindennel összefüggésbe hozták, ami a társadalom romlottságára utalhat: alkohol-, cigaretta- és drogfogyasztással, motoros bandák fosztogatásaival, az utcai bandákkal. A szülők eltiltották gyermekeiket a zenétől, ami persze csak olaj volt a tűzre. A fiatalok szó szerint fellázadtak, a szüleik ellen és a társadalom ellen, amiben éltek. Egy 1956-os birminghami koncerten tettlegességig fajultak a dolgok, mikor egy civil csoport rátámadt a dzsesszmuzsika királyára (Nat King Cole) csak mert ellenezték a fekete zenét. Az európai országokban más volt a helyzet - a helyi zenészek átvették ugyan az amerikai zenei mintákat, de előadásmódjuk sokkal precízebb, kimódoltabb, ezáltal unalmasabb volt, és a rock éppen azt a vadságot veszítette el, ami sikeressé tette az újvilágban. Az itt-ott megjelenő valódi rockot játszó bandákra pedig az USA-hoz hasonló üldöztetés várt. A nyugati országokban a kritikusok és média egyaránt lenézték az új stílust, míg a kelet-európai országokban a szovjet ideológia nevében még csírájában elfojtották annak terjedését. Mára a rock & roll különböző sikeres stílusokat tartalmaz, de ezek valamilyen módon és mértékben kapcsolódnak a gyökerekhez. Az 1960-as évek második felében, Kaliforniából induló ifjúsági mozgalom és kultúra volt a HIPPIE a maga zenei irányzataival. A hippik (kiskép) hosszú hajjal, rojtos ruhákban, valódi munka nélkül, gitárral a kézben vándoroltak a világban, és nem tulajdonítottak nagy fontosságot a tisztálkodásnak. Általában ez volt a felnőttek leírása a hippikről. A hippi mozgalom mögött azonban sokkal több rejlett: a békés fiatalok reakciója volt a vietnami háborúra és a politikai, szociális bizonytalanságra. Úgy gondolták, hogy hajukban virággal, énekelve, toleranciával, szerelemmel, az anyagi javaktól való elfordulással meg tudják változtatni a világot. "Peace and Love" (Béke és szerelem), "Make Love, Not War" (Szeretkezz, ne háborúzz), keleti ihletésű filozófia, az LSD és a marihuána általi "pszichózisos utazások", a kommuna és a közös tulajdon egyaránt hozzátartozott jellemzőihez. Csakúgy, mint a zenéjük. Ezek lágy, drogos ködben úszó dalok voltak, mint pl. Scott McKenzie "San Francisco" - melyben ezt énekli: Ha San Franciscóba mész, mindenképpen tegyél a hajadba virágot. Magyarországon a diktatúra viszonyai között nem volt lehetőség a nyugati lázadó stílus átvételére, viszont a hazai rock együttesek – bár szolidabb formában – de szintén rendszerellenes kritikát hangoztattak. Már a 60-as években kezdett feltűnni az amerikai stílust követő énekesek de őket még kordában tudta tartani a cenzúra. Akkoriban tűnt fel például Kovács Kati akit emiatt egy tehetségkutató műsorból is kiraktak. Hamarosan a Hobo Blues Band és a P. Mobil nemkívánatossá vált a hatalom szemében. A korai magyar underground zenekarokban az 1980-as évek elején megjelenő Beatrice együttes ment a legmesszebbre: a disco stílusból érkezett együttes hamarosan átvette a punk néhány külsőségét és botrányos viselkedésükkel és szövegeikkel ők vívták ki legjobban az államhatalom ellenszenvét. Ők alkották a "fekete bárányoknak" nevezett csoportot, amely úgyszólván tiltólistára került a Kádár-korszakban. A 80-as évek közepén megjelent a Pokolgép és az Ossian nevű zenekar akik már a heavy metal képviselői. A kilencvenes években a nyugati kultúra befolyásaként számtalan új válfaja jelent meg a rockzenének hazánkban, ugyanakkor megnőtt az elektronikus zene iránti igény, részben egyszerűsége, részben olcsósága miatt. Az átmeneti hanyatlást ismét a feltörekvés kezdte el jellemezni. A hatalmas méretű rajongótáborok mutatják, hogy a minőségi rockzenére ma is igény van.