Hullámot tör ketté
fordul hosszában,
simul széltében,
pontonhíd megreccsen.
Szivárvány színek,
napernyők kékje a fedélzeten,
a hajó ringása,
kezek fogódzója,
a ráncok már nem simulnak.
A mélyben kő, és iszap,
halak ezüstje,
zöld fű a partoldalon,
az emlékek otthon maradtak,
a léptek sietősek.