Azon a reggelen
a lövések elhalkultak,
korom a falakon,
kiégett ajtók,
elvakult ablakok,
kirakatok cserepei,
az utcákon sötét az ég.
Ágyuk ütemes hangja,
fegyverek ereje a kézben,
harckocsik öle előtted,
a kockakövek él arcodon,
lánctalpak szaggatják testedet,
húsodat lövedékek marják,
még mindig élsz,
s alakok hullanak melletted,
de együtt vagytok a tűzben,
e lángoló hazában,
fénylő igától szabadulva,
markodban van, ne enged a nemzetet,
idegen sorsok, fogsága szavaknak,
az idő elhozza a szabadságot,
sarkon fordulsz, ajtódat nyitva hagyod.