User banner image
User avatar
  • Apáti Kovács Béla

Bemutatkozás :
Apáti Kovács Béla az Irodalmi Rádió szerzője.
Mit is írhatnék magamról? Írjam azt, hogy 1953 március 11-én születtem Keszthelyen. Édesanyám neve Moór Ilona, édesapámé Kovács Béla? Nem ez túl hivatalos. Hiszen egyszer mindenki megszületik, és vannak szülei. Mindig bajban vagyok, ha magamról kell írni. Minek fényezzem magamat? Akkor meg írjak rosszat? Bolond az, az ember, aki így mutatkozna be. Jobban szeretem, ha írásaimon, meséimen keresztül ismernek meg. Ha tetszik, amit írtam, akkor úgyis megjegyzik a nevemet, de ha nem, nyugodtan el lehet felejteni. Nem titok Kaposváron élek a feleségemmel. Fiúnk Budapesten lakik a feleségével és középiskolai tanár. Angolt és történelmet tanít egy alapítványi iskolában. Már egészen fiatal koromban próbálkoztam az írással. Emlékszem az első „nagy történelmi regényemet” a konyhaasztal melletti széken kezdtem el írni. Jaj, istenem szegény édesanyám könnyesre nevette a szemét, amikor felolvastam neki egy részletet a művemből. Abban a korban voltam, amikor nagyon érdekeltek a harcok, viadalok és egyéb híres történelmi események. Édesanyám azért nevetett, mert valahogy így írtam le egy csatát. Felsoroltam a harcban hányan voltak. 352 király, 1280 herceg, 2530 nagyúr és végül az egyszerű katonák. ─ Fiam, egy csatában nem szokott ennyi király részt venni. Legfeljebb egy vagy kettő, de nagyon sokszor maguk a királyok nem harcolnak – mondta nevetve édesanyám. Természetesen igaza volt, mint mindig. Sokféle műfajt kipróbáltam. Még versírással is koptattam a tollamat, sőt voltam annyira merész, hogy elküldtem egy szerkesztőségbe. Valószínűleg látván, hogy nem leszek versenytársa Petőfinek, Aranynak, Adynak, József Attilának és még sorolhatnék sok – sok remek költőt, de nem akartak megbántani és ezért csak annyit válaszoltak: „Fiatalember, azt javasoljuk, olvasson még sok verset hazánk nagy és neves költőitől. Nekik is igazuk volt. A költészet szép és magas Parnasszusáról lassan lemásztam és más műfaj felé kezdtem el kacsingatni. Amint már mondtam sok műfajt kipróbáltam. A fantasztikus irodalom is nagy hatással volt rám. Közel állt hozzám Jókai Mór izgalmas világa. Talán ötödikes általános iskolás lehettem, és Balatonfüreden jártunk osztálykiránduláson. Kifelé jövet a Jókai – villából, az ajtó mellett volt egy emlékkönyv és mindenki beleírhatta a nevét és a látottakkal kapcsolatos gondolatait. A nevem mellé ezt írtam: „Egyszer én is szeretnék, ilyen nagy író lenni.” Tudom, ez most nagyképűen hangzik. Csak egy kisiskolás ábrándja, vágya volt. Lehet, hogy nem kellett volna odaírni, de már megtörtént. Nem lehet ellene semmit sem tenni. Egészen aprócska koromban volt egy mesekönyvem (több is volt), de ez buzdított, adta az ötletet, hogy kirándulást tegyek ebben a virágoskertben is. Benedek Elek összegyűjtött meséi voltak a mesekönyvben. Egy jókora, hatalmas, vastag mesekönyv volt sok képpel. Amikor kaptam, akkor is már eléggé rongyos, megviselt volt szegényke, de ennek ellenére, amikor forgattam lapjait, mindig egy csodás álomvilágba repített engemet. Még most is megborsózik a bőröm, ha rágondolok. Sajnos, ez a „drága” könyv egy költözködéskor elveszett, de úgy érzem, fényével most is mutatja nekem az utat.
Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás