Azt hiszem, mindig is magától értetődőnek vettem, hogy írok. Írtam alkalmakra, írtam gyerekeknek, írtam a családnak, írtam barátoknak. Leginkább verseket és meséket. Mind ez idáig azonban ezeket az írásokat többnyire csak azok ismerték, akikhez szóltak. A vírus és a karantén sok változást hozott az emberek életébe. Számomra több időt a befelé fordulásra. Ekkor döntöttem el, hogy újra belevágok rég elkezdett meseregényem folytatásába, és az eddig elkészült meséimet, verseimet is mesekönyvbe/kötetbe rendezem. Most ezen dolgozom. Decemberben egyik mesém megjelent a Mesepelyhek című hangoskönyvben, majd sikerrel pályáztam két antológiába, melyek márciusban látnak napvilágot. Elsősorban gyerekeknek írok, ám mostanában egyre többször felnőttekhez is szólnak a történeteim.