Bánlaky László vagyok.
1932-ben születtem, Székesfehérváron. Szüleim nem voltak gazdagok, de módos polgárnak számítottak. Gondtalan, vidám gyermekkorom volt.
A jólétnek 1945-ben vége szakadt, megtanultam a nélkülözést is.
1951-ben érettségiztem Nagykanizsán, utána szüleimmel pesti polgárok lettünk.
A Pedagógiai Főiskolán matematika-kémia/fizika szakot végeztem. Tanárként dolgoztam, majd iskolaigazgatóként, 2001-ig. Akkor, 48 munkában töltött év után nyugdíjba mentem, 69 évesen.
Életem során sok verset olvastam, írásra is éreztem késztetést, de csak nyugdíjason volt igazán időm a poézissel foglalkozni. Nincs kiforrott költői arcom, inkább a mindig újat keresés izgatta fantáziám. Próbálkoztam szonettel, balladával, szeretem a humoros hangvételű írásokat, a váratlan csattanókat. Megismerkedtem a japán haikuval.
Kevés verset írok, de ha egy arc, egy kép, egy hangulat megérint, általában nem nyugszom, míg verset nem faragok belőle. Ebben kitartó vagyok, egy-egy témát sokszor előveszek, amíg végső formájával elégedett nem leszek.