Domokos Dominika vagyok, partoktól távoleső – a „magyar tengertől” minden bizonnyal – kis községből vettem nyakamba a nagyvilágot és költöztem fel Pestre. Azóta már eltelt majdnem három hónap és már majdnem úgy érzem, félig pesti vagyok. Ha ismerkednénk azt mondanám, kék, a hamburger, olvasok, írok, rajzolok. – azaz a kedvenc színem, ételem és hogy mit csinálok szabadidőmben. Kislánykoromban nem hercegnő akartam lenni, hanem állatorvos, végül filmes és színházas látványtervező lettem. Ami még elhanyagolhatatlan, hogy elemmel működök, ugyanis lételemem az alkotás a művészet bármely területén. Hosszú ideje öngyógyítom magam az írással, de végre azt érzem, meg tudok úgy szólalni, ahogy szeretnék.