Kilenc éves koromban csókolt homlokon a múzsa az életemnek egy igen nehéz periódusában. A versírás számomra nemcsak egy önkifejezési forma, hanem egy különleges földöntúli élmény, amelynek a segítségével ihlet formájában bizonyos üzeneteket tolmácsolhatok fentről a magam részére vagy a társadalom javára. Az általam írt versek mind úgynevezett lélekversek, melyek mély érzelmi töltettel egyetemes igazságokat hordoznak üzenetképpen a befogadó lélek számára.
Életem igen korai szakaszától lehetőségem nyílt gyermekverseim megjelentetésére. Az általános iskolában irodalom tanárom javaslatára, aki egyben mentorom is volt, folyamatosan jelentek meg a verseim a Katedra című folyóiratban. A gimnáziumban, az iskola saját megjelenésű újságjában, szintén megjelent néhány versem. A gimnázium után 1998 és 2003 között számos pályázat eredményeként különböző antológiákban jelentek meg műveim az Alterra Svájci-Magyar Könyvkiadó Kft. gondozásában. A teljesség igénye nélkül: A szerelem ketrecében (1998), Első szerelmem…(1999), Gondolattánc (2000), Antológia (2000), Múzsák tükre (2002), Szótól szóig (2002), Ámortól pszichénkig (2003).
Az Irodalmi Rádió kiadásában jelent meg A test csak puszta ketrec című antológia, amelyben a 2019. évi jogász pályázat eredményeképpen az Egyezség című versem megtalálható. Ezt követően 2020-ban az Irodalmi Rádió gondozásában kiadásra került az első önálló verseskötetem, melynek címe A szavak lelkébe szállva.
A versírás számomra egyfajta küldetés, egyfelől a gyönyörű anyanyelvünk ápolására és őrzésére tett kísérlet, másfelől az emberiség szívének táplálékául szolgáló szeretetláng felélesztése és ébren tartása. Ha egyetlen egy embernek szívét elértem, már megérte. Az igazán nagy dolgok az életben mindig a felszín alatt lassan fejlődnek. De fejlődnek.