User banner image
User avatar
  • Fazekas Imre Pál

Bemutatkozás :
<strong>Fazekas Imre Pál</strong> <em>(1930-2020)</em>
az Irodalmi Rádió legjobb szerzője 2012. cím birtokosa,
posztumusz szépirodalmi életműdíjas költőnk.
<p style="text-align: justify;"><a href="https://ujabb.irodalmiradio.hu/wp-content/uploads/2015/09/fazekasimrepal.jpg"><img class="size-medium wp-image-223 alignleft" src="https://ujabb.irodalmiradio.hu/wp-content/uploads/2015/09/fazekasimrepal-208x300.jpg" sizes="(max-width: 208px) 100vw, 208px" srcset="https://irodalmiradio.hu/wp-content/uploads/2015/09/fazekasimrepal-208x300.jpg 208w, https://irodalmiradio.hu/wp-content/uploads/2015/09/fazekasimrepal-709x1024.jpg 709w" alt="fazekasimrepal" width="208" height="300" /></a>“Félve néztem szét a világban. Mit keresek én ott, ahol az ember fiának van anyja is apja is, és mégis teljesen árva. Talán ennek köszönhetem, hogy hamar szétnéztem a világban. Arra ösztönzött gyermekkorom óta, hogy írásba rejtsem a legszebb, legemberibb, legistenibb szót: SZERETLEK ÉLET!
1930. április 16-án Budapestem születtem. Apám kun, anyám jászsági. Már csecsemőként, kisgyermekként, később munkabíró fiatalként dobált a sors nagynénik, rokonok, nagyszülők között. Amíg felnőttem, 10-15 helyen szerte az országban, szinte minden nyelvjárási területen rám rakták az élet jó, jobb, keserűbb alapjait. Életem végéig hiányzik azonban az anyai szeretet, az apai intelem. Ezt azok tudják csak, akiket életükben nagyon sokszor megrázott a tiszta, az igaz érzelemhiány. Engem nagyon sokáig kísért. Édeseknek, mostoháknak rövid időre kellettem. Eriggy-csináld te büdös kölyök! Soha semmire nem becsültek. Egyik helyen a földön való gazdálkodást (szánts, vess, kaszálj, kapálj), a másik helyen hentes, mészáros, kocsma, szatócs munkát űztem hajnaloktól késő éjszakákig. A mostohák űzve-hajtva kiélték magukat rajtam. Tanulmányaimban erősen gátoltak. Úgy 17 éves lehettem, amikor végső búcsút mondtam a rokoni „szülői házaknak”. Előbb alkalmi munkákból éltem, majd beálltam egy nagykereskedőhöz inasnak, ahol végre volt jóllakásig mit ennem, szállásom, megbecsültek. Itt tanultam meg a semmiből is pénzt csinálni. Háború után sem volt könnyű az élet. Budapesten a Nemzeti és Szabadkikőtőben kaptam munkát. Keresetemből fedeztem tanulmányaimat, életem költségeit. Az egyedüllét társkeresésre indított. Megnősültem. Két fiúgyermekem született. Sztálinvárosban az épülő kikötő vezetőjének szántak (soha nem került átadásra a minisztérium részéről). Másfél év múlva ingyen lakáshoz jutottam. Leérettségiztem. A Dunai Vasműben szervezési- és számítástechnikai jártasságot szerezve, mintegy harminc éven át szervezésvezető voltam, innen mentem nyugdíjba 40 év munkaviszonnyal. A szállítási és rakodási, anyagmozgatási, valamint a vasmű legszélesebb technikai, technológiai un. kohászati, gépészeti, kémiai folyamatainak elemi elsajátítása végett-, az értékelemzésig bezárólag mintegy 13 egyetemi éves tanfolyamon vettem részt. E közben filozófiából és közgazdaságtanból egyetemi oklevelet szereztem.
Hét éves korom óta írom boldog-boldogtalan verseimet magamról, a világról. Sok élmény gyűlt össze bennem, arra tanítottak meg, hogy ateista létemre (erre az élet nevel) a krisztusi szeretetet hirdessem. Ebben a szellemben jelent meg eddig három kötetem. Mintegy 4000 vers van mögöttem, zsengék és jobbak. 100 oldalnyi prózát írtam. Közel 500 hazai, mintegy 100 külföldi könyvtár forgalmazza ingyen köteteimet. Bel- és külföldön járva író-olvasó találkozóimon mintegy 8000-en, (cím, aláírás nálam) vettek részt, közülük kb. 1500-an kaptak ajándékkötetet. Már 30 éve is, hogy első verseim helyi- és megyei lapokban nyilvánosságot kaptak. Rádióban, televízióban is bemutattak (Székesfehérvár, Dunaújváros). Életem azzal telt-telik, hogy küzdök az ország, a világ tudatában és gyakorlatában élő negatív jelenségek ellen: a bőrszín, a különböző vallások, a pártok népen való torzsalkodásai, a gazdagság- szegénység feloldatlan problémái, az elitnek nevezett értelmiség gőg tartalma, jelene, múltja, jövője; a képviselők fényévnyi távolsága a néptől, osztálytörvények, osztálybíróság, békesség, békétlenség, a természeti és társadalmi javak bántóan egyenlőtlen újraelosztása-, valamint állami érdek céljából ma is ártatlan embereket képeznek ki védelmi-támadó erőszak manipulációval – az emberek elpusztítására bárhol a világon. És mindezt a modern harmadik évezredben. Látva mindezt, kiben nem merülne fel a változtatás igénye, melyért oly sokan életművüket – életüket adták. Járom az országot, a világot szóval és verseimmel. Találkozva az emberekkel örömmel tölt el, ha soraim eljutnak az emberi lelkekhez. Hívnak és én önzetlenül ingyen elmegyek a legeldugodtabbb településre is. Csak szeretetet viszek és hozok. Utamat 220 db. relikviatabló bizonyítja, amit kiállításként mindig magammal viszek. Mind az előadások, mind pedig az aktív hallgatóság szíve-lelke szólal meg ilyenkor. Egyként figyelmeztet írót-olvasót az élet értelmére, az elkötelezettség jelenlétére. Hiszek a világ egészséges megmaradásában, és az un. szerves fejlődés világméretű előnyeiben, melyben minden az emberért az emberiség javára történik megkülönböztetések nélkül.”</p>
Megosztás
Megosztás