-
Gyenge-Rusz Anett
Írások
“Jó volt rám nézni”- Testem, testem, mondd meg nékem…
Érdekes dologgal szembesültem a minap. És amilyen váratlanul ért, olyannyira fontos lett hirtelen. Reggel volt. A nagyobbik lányom lebetegedett, vele voltam otthon. Őszintén szólva én...
Nyári idill
Fölöttünk a gerendán pókhálós, kovácsoltvas dísz lóg. Alján még látszódik a kopott árcédula. Az eresz alá függesztve egy régi hangszóró. Vászonborítása félig leszakadt már. Ír...
Erdei idill
Vadcseresznye szól hozzám, nevetve int a tölgy – fenyő párában úszva. Érzés ez, nem is illat. Érzés itt minden pillanat. Nedves még az út,...
A jól szervezett napból káosz, a káoszból igazi gyereknap lett
Felébredtem. Hirtelen nem tudtam, hol vagyok, milyen nap van. Ilyen ritkán fordul elő. Talán már előre éreztem valamit… Aztán meghallottam a kisebbik lányom hangját a...
Nálam zárul és nyílik minden
Január 21-én, fél évvel az első alkalmat követően, újra részt vettem a transzgenerációs traumaoldáson. Egészen mostanáig tartott, hogy összeszedjem a gondolataimat. Persze, a múltkoriból tanulva,...
Keserédes vallomás
Újra itt vagyok hát. Telve várakozással és izgalommal. Testemet a remegés járja át és tenni ellene mit sem tudok. Várom a pillanatot, amikor újra megláthatlak,...