Nevem Lengyel Szilvia Művésznevem: Szilvione
1975-ben születtem, és testvéreimhez hasonlóan engem is nagyon várt az egész család. Sárbogárdon éltem mindig is, bár voltam kollégista Székesfehérváron rövid ideig és a főiskolai évek alatt éltem Szekszárdon is. Legvonzóbb lakóhelyemben a családom közelsége volt. A szomszéd fiú vett el feleségül 1998. május 16-án, erős családi kötődésünk révén hamar elvetettük a szülőföldről elköltözés gondolatát. Májusban házasodtunk és május hónapban váltunk is el 16 év után.

Nagyon nagy öröm volt számomra, hogy több versem is bekerült az Irodalmi Rádió antológiáiba (Álombefőtt, Így születik a vers 2020, Van itt válasz elég, Így dalolunk mi nyomdokaidban Balassi Bálint, Szerelmemnek Bálint napra 2022, A bundáskenyéren innen című antológiákba). Az elismerések nagy lendületet adtak és megírtam emlékversemet – Drága aranyos anyukám címmel -édesanyámra emlékezve, melyet Seres Ildikó színművész csodálatos módon örökített meg az utókor számára. Középiskolás koromban sok verset írtam. Huszics Vendelnének és Tobak László irodalom tanáraimnak is köszönhető, hogy nagyon megszerettem az irodalmat. A szalagavatónkra írtam egy verses mesét, melynek szereplői egy-egy tanáromat testesítették meg, az akkoriban írt verseim elvesztek. 1994-ben érettségiztem Székesfehérváron az Árpád Szakképző Intézetben ruhaipari szakon. 1997-ben az IGYPF-án Óvodapedagógusi, majd 2003-ban pénzügyi diplomát szereztem a BGF Pénzügyi Főiskolai Karán. Kb. 20 éves koromtól már nem írtam verseket egészen kb. 42 éves koromig. Hálámat szeretném kifejezni az Irodalmi Rádiónak, mert minden megjelentetés egyben biztatás és visszajelzés, hogy érdemes írnom verseket, mert ez az önkifejezés csodálatos módja és mert másoknak is tetszik.

Verseimben családom, Isten, az elmúlás és az emberi sorsok vannak a középpontban. Édesanyám csodálatos életvidám erős asszony volt, 2019-ben bekövetkezett halála után testvéreim és édesapám voltak támaszaim. Édesanyám szerint minden korszaknak meg van a maga szépsége, életszeretetre nevelt, de elvesztése nagyon megviselt, ez kifejezésre jut verseimben is. Örömet szerez számomra a versírás és remélem a kedves olvasók is kedvüket lelik verseimben.
Van két csodás testvérem, Zsolt és Miklós, akiknek éppoly sokat köszönhetek, mint szüleimnek és nagyszüleimnek. Az erkölcs, a tisztelet, a becsületesség minden korban olyan érték, amelyet a neveltetés van akinek megad és van akinek nem. Örök értékeket kell közvetíteni, minden körülmény között helyesen kell cselekedni, mérlegelni kell, aki hibázik, ismerje be és tegye jóvá-én ezt tanultam és én ezek elvek szerint élek, csakúgy , mint édesapám és két testvérem.