

-
Lisbeth Esteau
Bemutatkozás :
Kedves olvasók!
Vizkeleti Erzsébet néven születtem, de kedvenc francia írónőm, – akitől műfordításom is jelent meg a NAPÚT folyóiratban A másik lány címmel – Annie Ernaux tiszteletére vettem fel a Lisbeth Esteau írói nevet. Aki tud franciául, azonnal észreveszi a szójátékot is az Esteau névben. A többieknek pedig elárulom: est = kelet, eau = víz (ejtése eszto)
Középiskolai tanárként dolgoztam, jelenleg a nyugdíjas éveimet élem. Mindig szerettem az irodalmat, az idegen nyelveket. Az első diplomámat 1980-ban szereztem a debreceni KLTE orosz nyelv- és irodalom, francia nyelv- és irodalom szakán. Csodálatos élmény volt az orosz és a francia irodalom nagy klasszikusait eredetiben olvasni. Emellett nagyon kedveltem a nyelvtörténeti előadásokat is. Már akkor megismerkedtem a latin nyelv alapjaival, amelynek logikus rendszere, a köré fűződő mitológiai és kultúrtörténeti jelenségek egyszerűen elbűvöltek. 1997-ben, már munka és család mellett elvégeztem a latin nyelvtanári szakot. Több középiskolában is tanítottam mindhárom szakomat, műfordító műhelyt szerveztem kollégák és diákok számára, ahol, én magam is fordítottam orosz nyelvről tadzsik, tatár, grúz írókat, költőket. Az idegen nyelvi óraszámok csökkenése miatt változatos tantárgyakat tanítottam, mint kommunikáció, média, olvasás- és szövegértés, életvitel. Valamint tanulási nehézséggel küzdő diákokkal is foglalkoztam.
A francia nyelvről való műfordításra egy francia barátnőmtől kapott kisregény ösztönzött, Elsősorban a kortárs írók műveit keresem fordítandó anyagként, úgy mint Bernard Comment, Jean-Claude-Mourlevat, Anne-Laure Bondoux. A HOLMI-ban, a már említett NAPÚT és a Vár Ucca MŰHELY folyóiratokban jelentek meg műfordításaim. Elmondhatom, hogy ez lett a hobbim az elmúlt évek során.
Saját írásaim fő motívumai a jóság, a türelem, az emberi kitartás határainak feszegetése, a keresés: a problémák megoldásának keresése, a megoldások megtalálása – amennyiben van ilyen – és ezek átadása másoknak, a hasonlóknak, mindenkinek. Az a belső kényszer késztetett az íráshoz, hogy kimondjam a hétköznapok rohanó világában kimondhatatlan szavakat és kiírjam magamból a szorító érzéseket, hogy átvészeljem, hogy túléjem a nehézségeket. Beleszőttem írásaimba az utazási élményeimet, pályámmal kapcsolatos vallomásaimat, az érzelmi élet sokszínűségét a barátságról, szerelemről, párkapcsolatról.
Végül egy idézet Béres Judit Élet a sorok között című művéből: „Ha valami nagy baj ér, keresgéljük a szavakat, dadogunk, hosszú szüneteket iktatunk be. Elakadunk. Mások nyelvén keresztül azonban visszakapjuk a nyelvünket. Fordulhatunk a vershez. Kinyithatjuk a könyvet. Valaki már járt odalent a mélyben, és felhozta nekünk a szavakat.” Fontos célom, hogy egy ilyen valaki lehessek én is.
Pályázatok figyelése közben találtam rá az Irodalmi Rádió által kínált lehetőségre, melyet ezúttal is nagyon megköszönök.
Vizkeleti Erzsébet néven születtem, de kedvenc francia írónőm, – akitől műfordításom is jelent meg a NAPÚT folyóiratban A másik lány címmel – Annie Ernaux tiszteletére vettem fel a Lisbeth Esteau írói nevet. Aki tud franciául, azonnal észreveszi a szójátékot is az Esteau névben. A többieknek pedig elárulom: est = kelet, eau = víz (ejtése eszto)
Középiskolai tanárként dolgoztam, jelenleg a nyugdíjas éveimet élem. Mindig szerettem az irodalmat, az idegen nyelveket. Az első diplomámat 1980-ban szereztem a debreceni KLTE orosz nyelv- és irodalom, francia nyelv- és irodalom szakán. Csodálatos élmény volt az orosz és a francia irodalom nagy klasszikusait eredetiben olvasni. Emellett nagyon kedveltem a nyelvtörténeti előadásokat is. Már akkor megismerkedtem a latin nyelv alapjaival, amelynek logikus rendszere, a köré fűződő mitológiai és kultúrtörténeti jelenségek egyszerűen elbűvöltek. 1997-ben, már munka és család mellett elvégeztem a latin nyelvtanári szakot. Több középiskolában is tanítottam mindhárom szakomat, műfordító műhelyt szerveztem kollégák és diákok számára, ahol, én magam is fordítottam orosz nyelvről tadzsik, tatár, grúz írókat, költőket. Az idegen nyelvi óraszámok csökkenése miatt változatos tantárgyakat tanítottam, mint kommunikáció, média, olvasás- és szövegértés, életvitel. Valamint tanulási nehézséggel küzdő diákokkal is foglalkoztam.
A francia nyelvről való műfordításra egy francia barátnőmtől kapott kisregény ösztönzött, Elsősorban a kortárs írók műveit keresem fordítandó anyagként, úgy mint Bernard Comment, Jean-Claude-Mourlevat, Anne-Laure Bondoux. A HOLMI-ban, a már említett NAPÚT és a Vár Ucca MŰHELY folyóiratokban jelentek meg műfordításaim. Elmondhatom, hogy ez lett a hobbim az elmúlt évek során.
Saját írásaim fő motívumai a jóság, a türelem, az emberi kitartás határainak feszegetése, a keresés: a problémák megoldásának keresése, a megoldások megtalálása – amennyiben van ilyen – és ezek átadása másoknak, a hasonlóknak, mindenkinek. Az a belső kényszer késztetett az íráshoz, hogy kimondjam a hétköznapok rohanó világában kimondhatatlan szavakat és kiírjam magamból a szorító érzéseket, hogy átvészeljem, hogy túléjem a nehézségeket. Beleszőttem írásaimba az utazási élményeimet, pályámmal kapcsolatos vallomásaimat, az érzelmi élet sokszínűségét a barátságról, szerelemről, párkapcsolatról.
Végül egy idézet Béres Judit Élet a sorok között című művéből: „Ha valami nagy baj ér, keresgéljük a szavakat, dadogunk, hosszú szüneteket iktatunk be. Elakadunk. Mások nyelvén keresztül azonban visszakapjuk a nyelvünket. Fordulhatunk a vershez. Kinyithatjuk a könyvet. Valaki már járt odalent a mélyben, és felhozta nekünk a szavakat.” Fontos célom, hogy egy ilyen valaki lehessek én is.
Pályázatok figyelése közben találtam rá az Irodalmi Rádió által kínált lehetőségre, melyet ezúttal is nagyon megköszönök.