<p style="text-align: left;"><img class="size-full wp-image-16599 alignleft" src="https://ujabb.irodalmiradio.hu/wp-content/uploads/2018/06/pinterlilla.jpg" alt="" width="198" height="265" /><strong>Faust Pintér Lilla az Irodalmi Rádió előadója
<em>kétszeres legjobb előadó díjazott</em></strong></p>
<em>A vers néma.
Adj neki hangot!
A vers könyvben halott.
Keltsd életre!
Mi a szavalás?
A vers föltámasztása papírsírjából.</em>

(Kosztolányi Dezső)

<em> </em>

<em> </em><strong><em>Jeney András: Lilla-dal</em></strong>

Lilla, e név csupa dallam, l-betű tánc, csupa trilla,
Éjszínű szellőben hajladozó kecses ív.
Lillafüred, csobogó víz, óda – József Attila –,
Lágy violin, amibe mélyhegedű belesír.

Lilla-ének a vers is, jó Csokonai Mihálytól,
Bús, lila ákác lomb, estveli orgonaág;
Álomízű bor, rím a csikóbőrös kulacsából,
Könny, mely édesíti jaj keserű panaszát.

Jaj s panaszok – Háromszéken Kodály Siratója –,
Bölcsődal, s a remény váltja a gyászmuzsikát;
Új hang, új ritmus: havasokban táncol a rózsa,
S verset bont szabadon szirmaiból a virág.

Altok a völgyben, hegy tetején szoprán koszorúja,
Kristálykék üvegen fényt kopogó xilofon;
Napszőkén bíborvöröses báj – gesztenyebarna,
Lant húrján remegő líra a pódiumon.

Csönd mosolyog. Szelíd andantét dúdol az ének,
Crescendo-t mai vers, benne a régi csoda;
Gyöngyajakakról nyár sugara és téli fehérek,
Vén fák őszi dala, illata – új tavasza.