A rendszerváltás évében születtem és amióta tudok olvasni, azóta falom a könyveket. Úgy gondolom, olvasásra mindig van idő. 20 évesen kezdtem neki az írásnak, az albérlet magánya és a túlcsordult gondolatok hozták elő belőlem ezt a remek időtöltést. 8 órában fehér köpenyt hordok és segítek a betegeknek. Már gyerekként tudtam, hogy ez lesz a szakmám. A magánéletet az ékszerdobozban hagynám, hisz írásaink önmagunkból táplálkoznak, így a történetek olvasásakor úgyis kiderül, hogy kik és milyenek vagyunk valójában.