Mostantól
Éber elmémben a gondolat, mint vadszőlő a nyirkos téglafalon, úgy szalad. Ábrándos természetem, üdvözöllek újra nálam! Ülj le mellém, itt a padon! Kérlek
Éber elmémben a gondolat, mint vadszőlő a nyirkos téglafalon, úgy szalad. Ábrándos természetem, üdvözöllek újra nálam! Ülj le mellém, itt a padon! Kérlek
Amikor a legnagyobb zsivajban is az ő arcàt látom. Bántosan nèzem, remènyeket feladva. Tudom, magától sose nèzne rám. Sajnál, vagy tudja a fene mièrt is
Nálad vagyok – gondolatban körbefon karom, s mint bilincs a rabon kulcsol a gondolat, érez a test. Zúgjon hát veled a vágy és szaggasd le