Ha eljön egyszer majd az az óra Mikor tudom, nem látom többé az eget… Elmúlásom ne vegyétek zokogóra! Szívetekben ott maradok veletek. Már hamarosan eljön
Ez is eljön egyszer! A napok eltelnek egymás után, csak azt vesszük észre: itt az alkony! Heves szívvel harcolunk ezerszer. Mit ide félelem! Bátorság talán!
Hullanak a levelek, kopaszak a fák, mi pedig itt ülünk egy őszi alkonynál. Kabát és sapka melegít bennünket, miközben a morcos szél fújja testünket.
Elválni tőled oly nehéz. … Füledbe súgom, szeretlek. Arcodat simítja most a kéz, Édes szerelmem, Ne tedd meg! Maradj velem, karomban hadd tartsalak. Maradj velem,
