A kisfiú elindult, a hópelyhek pedig örömmel üdvözölték. Az apró kis testben szétáradt a várakozás. A karácsonyi utcákon sok volt a látnivaló. Sült gesztenye illata
Apró házak a párkányon, lassan már egy utcahossz. Alig fér az ablakomba. A hó helyett, puha vatta, égősorral befuttatva. Érintetlen, mindig tiszta, Gyermekorom hozza vissza.
Ragyogó vasárnap délután volt. Ott ültek a kislánnyal a belváros szívében, szemben a Madách térrel, a kis jegyszedő bódé mellett. November utolsó napjainak egyike volt,
– Vajon eljön ebben az évben is? – kérdezte húgom félszegen, miközben próbált mellém fölmászni az ablak alatt álló székre. – Biztosan. – jelentettem ki
Az angyalom itt hagyott Nem találom sehol Keresem a lelkemben Keresem a Mindenben De hallgat, mint egy halott Itt maradtam Magam vagyok Nem kísér többé
Pcsolinszky Kitty Húsvét magaslatán… Vesztett Éden! Újra itt állok, mint három évvel ezelőtt. S ha csak egy kicsit is hamarabb jövök a világra, Nem
Éjjel volt és a ház felett, felhőn ültem és néztelek. Kibontottam angyalszárnyam, észre ne vedd, úgy vigyáztam. Benéztem az ablakodon, elidőztem alakodon. Símogattam az arcodat,
Most használom először a haiku versformát, nemrég tanultam kreatív íráson, hogy mi is ez. Tanácsokat elfogadok. Senkit se bántott Mindenkinek jót adott Mégis sok
a nőkkel jól vigyázz mert angyalok se mentenek meg tőlük törékenyek de tűzben edzettek mint a muránói üvegékszerek gyöngéden ölelj és szeress erősen ne engedd
Mily csodás e nap, mikor az alkony hívogat. A sötétség lángra kap, s vésszel egy angyal riogat. 0
Karácsony napján könnyülnek a léptek, Utcák fölött szél repíti a port, Elmúlt év gondját elhordva messzire. Megtisztult lélek angyalszárnyat bont. Ha leszáll az éjjel,
Aranyló-mézízű szeretettel közeleg a Karácsony. Izgatott, kipirult arcú gyermekek. Hóban lábnyom. A jó meleg kandallóban ropog a hasáb. S látom A Forralt bort, kalácsot, tömött
Péter roppant tudatos harmincas éveiben járó fiatal férfi volt, aki szerette maga irányítani az életét. Nehezen alkalmazkodott másokhoz, ezért többnyire egyedül dolgozott. Szabadúszóként nem okozott
Az Angyal a kiságy szélén lógázta a lábát, hiszen valahol mindig lógáznia kellett, és nézte a Gyermeket, aki éppen aludt. Halk szusszanások, cuppanások kísérték
Az Angyal mosolyogva lógázta a lábát szokott helyén, a faágon, közben az elmúlt időszak eseményei pörögtek csöpp kis fejében, akár egy film. Várta az
Az Angyal a kiságy szélén lógázta a lábát, hiszen valahol mindig lógáznia kellett, és nézte a Gyermeket, aki éppen aludt. Halk szusszanások, cuppanások kísérték
Az Angyal szemmel láthatóan szomorúan ült az ágon. A lábát sem lógázta, habkönnyű szárnyait maga alá húzta és lehajtott fejjel bámult maga elé. Csend volt
– Hukk! Hukk! – hallatszott a kanapé felöl, ahol az Angyal feküdt feje búbjáig betakarózva és úgy tűnt, igencsak nehezére esik kikászálódni onnan. Pezsgőhöz
