Mosolygó felhő
Mosolygó felhő Emma ismét bement a kórházba meglátogatni beteg sógornőjét. Hogy segítsen neki megtalálni az utat, amely egyetlen fiának az apjához, Klári egykori nagy
Mosolygó felhő Emma ismét bement a kórházba meglátogatni beteg sógornőjét. Hogy segítsen neki megtalálni az utat, amely egyetlen fiának az apjához, Klári egykori nagy
Ha elmegyek otthonról, mindig kicsit féltelek. Hogy nem vagyok ott, ha kérnéd segítségemet. Nem nyújthatom segítő kezem, Ha ha valamit nem érsz el, csak nehezen.
Május-sugárban hálacsokromat nyújtom édesanyámnak. Egyetlen dalban egész világod adod, halkan dúdolod. Lázas homlokom simítja puha kezed betegágyamon. Szeretetmagod kicsírázott szívemben, gyümölcsöt érlelt. Legyek itt, s
Természetesen édesanyám a múzsája az Anya című versemnek. Egy nagyon fontos üzenete van a versemnek minden édesanya de leginkább minden ember számára: a legnagyobb ajándékot, az ÉLETET édesanyánktól (édesapánktól is) kaptuk! Gondoljunk bármit is az életről, bármilyen is a viszonyunk anyánkhoz (apánkhoz) az Ő csodálatos teremtésükből, édesanyánkon keresztül érkezünk meg ide a földi világba. Anya című versem helyet kapott az Irodalmi Rádió: Szeretettel édesanyámnak című antológiájába, melyért hálás vagyok.
Földöntúli mosolyodat, Tekinteted, A végtelen törődést és Figyelmedet, Ugyanazt az esti mesét Éjbe nyúlva, A családunk történetét Évek múlva, A kézfogót, ölelést és Dicséretet, Sok
Anyám ölén Egyáltalán nem gondolkodtam rajta, Pedig hosszú utam vége közeleg. Így elringatja gyermekét az anyja, Drága Föld, add hideg, sötét öledet!
Első otthonom Mert ha leszakad az ég, Föld megnyílik alattam, Azt hiszem elér a vég, És magamra maradtam, Sikoltó fellegekben, Így, vakon botorkálva, Háborgó,
Anyák Napjának reggelén Izgatottan kelek, Kinn napfény nyújtózik felém, Köszönt a kikelet. Nagy tervem van: ma megleplek! Különleges nap ez. Te értem mindent megteszel, Ez
Anya szorgos, anya dolgos, Keze alatt ég a munka. Az ingem meg miért foltos? Hogy lett ez is kimosva? Forr a leves, bőg a
Van egy családi anekdota, melynek szállóigévé lett mondatát emlegetjük olykor, ha valamit csak azért teszünk meg, mert azt a külvilág elvárja tőlünk, és nem szeretnénk
Jó ideje léteztem már. Persze megfoghatatlan voltam, mint egy illanó gondolat, hiszen fizikai testem még nem volt. Elhatároztam, hogy albérlet után nézek és belevágok az
Mama – Mosolyog. Mama – Fény. Mama – Szeretet. Mama …s …Én. Mama – Ölelés. Mama – Becéz. Mama – Rám nevet. A világ
Anyukám szeret engem. És én is szeretem őt. Anyukám a világon Tán a legeslegmenőbb. Ha bibim van, s fáj nekem Puszigyógyszert vesz elő. Nála
Nem vágytan másra, csak jó anyának lenni. Nem kértem mást, csak szeretve szeretni. Egyebek közt gyermekemet tőlem elvenni Miből gondolod, hogy jogod van megtenni? Mit
Csak te tudod, hogy mit adott neked az élet. Hogy örömmel-e, vagy búval, tán mindkettővel múlnak az évek. Csak te tudod, hogy indult meg
Egy hajdanvolt májusi délután Madárdal zsongott nyíló ágú fán. Falomb susogta szerte sóhajod, Tán énrám vártál akkor oly nagyon? Évek múltak el, s hozzád jöttem
Anyák napján a föld s az ég siratja ölelő két kezét, siratja eltűnő mosolyát, és ölét, mely mindig hazavárt. Siratom én is, rég nincs velem.
Július volt, a nyár legmelegebb hónapja. Luca – bár nagyon szeretett az udvaron játszani – ezeken a forró napokon inkább a teraszon töltötte az idejét.