Anyák napjára
-Szia Anyuu! – hallatszott az utcáról egy vékonyka hang, majd a gazdája szöszke buksija is felbukkant, azt egy narancssárga hátizsák követte, ami nagy lendülettel repült
-Szia Anyuu! – hallatszott az utcáról egy vékonyka hang, majd a gazdája szöszke buksija is felbukkant, azt egy narancssárga hátizsák követte, ami nagy lendülettel repült
Bőrbe vésve Megtelt a pizzás étterem teraszán minden asztal csak a sarokban maradt még két szabad hely. Nem sokáig mert egy idősebb pár érkezett, a
Eltűnődve azon mennyi illatot rejt rét, mező, s Duna-part, Ezt idézi bennem máig az eső frissítő illata. A fák susogása mesélnek elmúlt tavaszokról, S minden
A boltban álltam, a kosaram tele mindenféle dologgal, amit igazából nem is akartam megvenni. A bevásárlólista a zsebemben pihent, makulátlanul, mint egy becsületkassza, amit senki
A kék macska (sosem lehet tudni) Ezüstszürke Ford fordult a térről a szolgalmi útra a Blue Pearl szépségszalon elé. A tulajdonos hölgy üzletének élő reklámarca
Szekrényajtóm tárva, nyitva: A nők örök dilemmája Ért utol ma reggel. Holnap megyünk esküvőre, A sok rokon kiöltözve, S nekem nincs egy rongyom!
Sétára indulok, hangulatom komor. Mélyet lélegzem, arcomba fúj a szél. Nem hagy nyugodni a tegnap jött levél… Jól tudtuk, az élet szétszór, elsodor. Barátok voltunk,
Harmatos vízcsepp cseppent le arcán, gyönyörű bimbója virággá alakult át. Szerette a fényt és a nap meleg oldalát, de szirmaiból viszont egyet elvesztett, ideje korán.
Néha az egyszerű kérdésekre a válasz sokkal összetettebb, mint azt gondolnánk. Erre persze én sem gondoltam egészen mostanáig. A minap a buszmegállóban állva épp az
PCSOLINSZKY KITTY ARS POETICA Madárnak születtem… Olyasfajtának, ki nem üldözi a dögöket, Irtózik megtenni a felesleges köröket. Nem, én nem volnék keselyű, Miért áldozzam
Pcsolinszky Kitty A legszebb baráti mosoly, ami a sötétségben arcunkra oson Bárcsak olyan lehetnék, mint akkor voltam… Mikor a szerencsét telibe megmarkoltam… Most viszont
„Csakazértis” pozitívan! Az indián nyár napfényes próbálkozására hétvégén összeszedtem magam, elhessegettem a fejfájásomat és az üres benzintank gondolatát, kiléptem az utcára. Hangos „szépnapot” köszöntem
Néztem a járda apró repedéseit, Megrohanó gondolatok suhanó feledéseit. Milyen úton innen tovább? Fürkésztem a néma Holdat tétován. Választ várok valaki mástól, Pedig a megoldás
Ez még csak éjszakai részegség, Ez még csak képzelt védettség. Zsibbadás a magányos ünnepségen, Mert itt hagytál az üvöltő ürességben. Ez már stabilan rezgő léc
A gyertya Asztalon torta, poharak, s gyertya, hatvanöt évem, gyors patak sodra Látod, még élek, s immár nem félek Szívemben hálát dúdol a lélek
Beszélgetés a gesztenyefákkal Éjfél elmúlt, körülvesz a csend. Fehér ruhámon pihen a fény. A kórházban dolgozik a rend, s szellő legyint arcon könnyedén. Nővér matat
Mit ér a jó falat, A szó, a gondolat, Ha nincs, kivel megosszad? Szavak. Elhangzanak. Sértők! Hamisak! Barát szájából őszintén, Kertelés nélkül? Tán igazak!