A gyertya
A gyertya Asztalon torta, poharak, s gyertya, hatvanöt évem, gyors patak sodra Látod, még élek, s immár nem félek Szívemben hálát dúdol a lélek
Akai Katalin
2023.07.22.
Nincs hozzászólás
A gyertya Asztalon torta, poharak, s gyertya, hatvanöt évem, gyors patak sodra Látod, még élek, s immár nem félek Szívemben hálát dúdol a lélek
Beszélgetés a gesztenyefákkal Éjfél elmúlt, körülvesz a csend. Fehér ruhámon pihen a fény. A kórházban dolgozik a rend, s szellő legyint arcon könnyedén. Nővér matat
Mit ér a jó falat, A szó, a gondolat, Ha nincs, kivel megosszad? Szavak. Elhangzanak. Sértők! Hamisak! Barát szájából őszintén, Kertelés nélkül? Tán igazak!
Itt az élet csupa farsang, Vidám, s jól mulat a nép, Mindenki álarcot visel. Örül, ha jó munkája van, S fizetése épp elég. Mulatságra futja
A budai utca kora reggeli csendjét hangos, folyamatos rikácsolás veri fel. Szokatlan, még a kukákkal birkózó szemetes autók dübörgő zajához szokott füleknek is. A
Az indián nyár napfényes próbálkozására hétvégén összeszedtem magam, elhessegettem a fejfájásomat, az üres benzintank gondolatát, és mosolyogva kiléptem az utcára. Hangos „szépnapot” köszöntem a
Bánatos, sötét felhők gyülekeztek, mikor megérkezett a gondosan leszervezett találkozó vélt helyére. Nem akármilyen a talpraesett nő, mindent intéző, előre tervező. GPS nélkül vezeti
A Szabolcs utcai kórház II. számú Szülészetén az emeleti kórterem ajtaja reggel hatkor kivágódott. A nővér nem éppen visszafogott hangerővel kívánt jóreggelt „egyeské”nek.
Lefeküdtem a földre, az oldalamra fordultam és vártam. Üres volt a fejem, úgy éreztem, készen állok. Ahogy megszólalt a zene, bizsergető érzés kerítette hatalmába az
Gyönyörű, őszi délután volt. A főtéren sétáltunk épp a gyerekekkel. Minhármunkat hatalmába kerített egyfajta „élni jó” érzés. Egyikőnk sem mondta ki, de éreztem rajtuk, és
Kinyitom a ruhásszekrény ajtaját. Úgy teszek, mintha válogatnék, de már tudom, mit veszek fel. Vagy legalábbis azt tudom, hogy mit vennék fel szívem szerint. De
A szerelem békés. A szerelem szép. A szerelem nyugalom. A szerelem oltalom. A szerelem elűzi a bánatot. A szerelem örömében A félelem elfutott. Az
Hinni kell Hinni kell a holnapban, a tegnap már elszökött, de megmaradt a dalban, és keresztülhömpölygött vérvörös alkonyatban, a szív fájón felnyögött, bízva még remélni
Alig hajnalodott, fel kellett kelnie. Nem a lépcső keménysége zavarta, amin aludt. Belül zakatolt valami. Izgatott volt. Remélte, félte is, hogy ma lesz a nap,
Látod-e magban a fát, mi életre hívja magát? Érzed-e szélben a vihart, mi talán holnap is kitart? Kéred-e pohárban a tengert, mi hosszú mérföldeket rejt?
Május. Színek, fények, virágok. Tavaszi zsongás, lágyan permetező eső. Harmatos fűben baktatunk édesanyámmal, általános iskolai ballagásomra igyekszünk. Kezemben virágcsokor, anyu nyakában fényképezőgép. Anyu fontos megbízatást
– Csendet szeretnék! Nem csak szeretnék, akarok, sőt, követelek! – üvöltöm teli torokból, hátha eljut a fülkagylókig ebben a zsivajban. – Kérem vissza a csendemet!
Akai Katalin Dunakavics Sétálva a parton, kavicsot rugdosok, merre visz az utad, éppen rád gondolok Felfogtad-e végre, minek lett most vége? Gyémánt darabokat vetünk a