Szökőkút
Ezernyi cseppje táncol kezemben, szökőkút gyöngye fut, szalad. Szívemben fénye, sebes kis lénye, szabad vizével elszalad. Utol sem érem, egekbe ér fel, táncához hív el,
Mecséri Éva
2024.09.30.
1 hozzászólás
Ezernyi cseppje táncol kezemben, szökőkút gyöngye fut, szalad. Szívemben fénye, sebes kis lénye, szabad vizével elszalad. Utol sem érem, egekbe ér fel, táncához hív el,
Felfejtendő szövet az élet, salakja között megannyi kincs. Alakját váltja benne léted, felfedni hívott a van, a nincs. Mint szomjazó, kutatva titkát, megannyi könyv lapjai
Mint angyallábnyom lenyomat, szívemben fényszikrát hagyott megannyi apró pillanat. Áttetsző, mint pipacs szirma, bűvös emléklapot írva, nem várt kísérő utamon. Kertembe mégsem ültetem, vágyódom vonzóbbra,
Szeretetből megélek, szeretettel míg élek. Szívből, szívvel zenélek. Együtt eszünk belőle, benne van a szívünkben. Boldogsága, békéje, amit látunk belőle.
Furcsa út a lélek útja, míg felépülsz lelki házzá, előbb lefelé vezet utad. Cseréptörmelékeid között nem lelheted meg magad. Sárban tűzben az ember csak vakon
Életed belső lüktetés, rugója egyre gyorsulva forgatja kerekét, de meglepő, nálad az ék, mely ha a pillanatot megéled megállítja kis időre belső órád fogaskerekét.
Ha volna egy új életem, jó erősen fognálak, megragadnám kezed, soha el nem szalasztanálak. Te volnál a napfény, a szivárvány az égbolton, s te
Valami véget ér Valami most kezdődik el. Valaki hallgat, Valaki meg felel. Valami változik, Valami örök. Valakinek feleslegesek ezek a körök. Valami kilép a körforgásból,
Változik a világ Vele én is változom. Ahol nincs helyem, Onnan gyorsan távozom. Az órán a mutató egyre csak szalad, Időm egyszer lejár, Ahogy a
Ma éjjel felgyújtom a lángot! Ma éjjel újra élek! Kifordítom sarkából a világot! Ifjú leszek, szabad lélek! Letépek magamról minden láncot! Nem hajtom igába
Hőségben Suttogó levelek üzennek nekem, ölelj meg engem, s hunyd le most szemed Érzed már te is, hogy az élet szép? Áramlik lelkembe millió