Délibáb
Csak egy képzelt világ volt a miénk Együtt úsztunk a hazugság tengerén! Hamis tettek, végtelen szavak Tudtad-e? Hazudni nem szabad! Sebek, hegek, perzselő emlékek Mondd,
Csak egy képzelt világ volt a miénk Együtt úsztunk a hazugság tengerén! Hamis tettek, végtelen szavak Tudtad-e? Hazudni nem szabad! Sebek, hegek, perzselő emlékek Mondd,
Vérzik a szívem, hiányzol nagyon, Remélem viszontlátlak egy szép napon! Könnyes a szemem, mikor rád gondolok, Néha úgy érzem megbolondulok! Összetört a szívem ezer darabra,
Fájdalom minden perc, hogy nem vagy már velem Fájdalom minden perc, mit nem élhetek meg veled! Búcsú nélkül hagytad el ezt a világot Sírodra lányaid
Zaj. Nehéz, fáradt léptek csoszogása hallatszott a konyha felől. Felriadt, az ajtó felé fordította fejét. A mosogató feletti ledizzó égett, halvány fénye végigfestette a lépések
Remélem olvasod ezt Hiszem, hogy eljut hozzád Ma is rengeteget gondolok rád S ami történt még mindig nagyon fáj. Egyszercsak jött az értesítés Az
Bumeráng Nem mondod, hogy nem aludt nálatok? –csuklott el a hangja a telefonban az idős nőnek. Egyszerűen eltűnt, vacsora előtt, pedig már kitálaltam. Kirohant az
Sárguló falevél kavarog a szélben, Avarszőnyeget terít elém a múlt. Egy pillanat, csupán ennyi volt az élet, Sorsom már eldőlt, a végtelenbe fut. Látom még
Nézlek de nem látlak Többet téged nem várlak Nem fogok könyörögni a figyelmedért Ne gyere közel! Örökre elvesztettél. Hallgatsz de nem hallasz Szavaim nem
Ez is csak egy átlagos szombat délután volt ahol a bánatomba temetkeztem.Kinéztem az ablakon s az esőcseppek akárcsak a könnyeim hullottak szüntelen.Én mégis felöltöztem és
Gyűlölöm az életemet. Mondhatja bárki, hogy csak érzékeny vagyok, de ez nem igaz. Negativitásom nem az irreálisan nagy elvárásaimból eredeztethető, sokkal inkább abból, ami valójában
Csak le akarok ide feküdni, És soha többé már fel nem kelni. Mert nem bírok tovább így érezni. És nem bírok mást csak sírni,sírni.
A lemenő napfényében való buszozásnak is volt egy szép varázsa, ami az embert képes volt megnyugtatni. Edward napi szinten tette meg ugyanazt a távot az
A magány a legrosszabb társaság. Fájdalmas űrt feszít az ember mellkasába, szívébe sóvárgást csalogatva, elméjébe pedig szüntelenül ugyanazt az arcképet vetítve. Az egyedüllét mindig is
Különleges cicaként születtem… bár ezt felesleges említeni, hiszen minden macska különleges! Ezt mi sem mutatja jobban, minthogy nem létezik két ugyanolyan állat fajunkból. Egymástól eltérő,
A gondolat,mi betölt… A gondolat,mi betölt,az vagy mit elhiszel benned kamatozhat vagy így vagy úgy termést hoz egész életedben ez a hit-pók fon. Aggtelek,2016.07.22.
Ha nem tudok sok szépet tenni Minek élek? Ha nem bírok reményben élni Miért félek? Ha nem akarok elköszönni, Merre lépjek? Ha ilyen nehéz
Agyamon kopogtatt a féltékenység karvaly. Csőrével véresre marta már. A tűz, mely összeköt bennünket kialudt. Nem lobban többé fel a láng. A fájdalom csak
Zuhog az eső, a levegő nyomott. Sok levél a sárban tipródik. Szomorú, egy rút zimankó. Bánatos minden most odakint. Elbújt a napsugár, orrát sem