Kerek esztendő során minden alkalommal, amikor a nap lenyugodni készült és közeledett az éjszaka, az öreg Holdapó felhúzta csizmáját, magára kanyarította köpönyegét és útnak indult,
Az alábbi történet tavaly nyáron születetett, s egészen idáig gyűjtöttem a bátorságot, hogy nyilvánossá tegyem. Talán ez a mű az eddigiek közül a leghosszabb. Korábban többnyire rövidke romantikus írásokat alkottam, aztán váratlanul fel ébredt bennem a vágy, mi lenne, ha ezekbe az írásokba némi izgalmat is csempésznék. Őszinte leszek, egyáltalán nem könnyű a krimiírók sorsa, hisz számos lehetőséget, megannyi aspektust, és még számos dolgot kell szem előtt tartaniuk. Több hónapon át tartó szünet után fogadjátok sok szeretettel első, harmatos bűnügyi kísérletemet két részben.
1.Duzzogás délután Marika piros vászon nadrágot vett fel. A vállpántosat, mert illett a sárga, rövid ujjú, pamut pólójához. Dús, fésűt nem álló fahéjszínű haját egy
Tiara feszülten sétált végig a hosszú folyosón. Ilyen súlyos helyzettel eddig még sosem állt szemben. Hogyan is oldhatná meg? Még csak egy éve lett a
Kis barátom neve Zordon, Sosem járt még fenn a holdon, Azért néz ő ilyen mordon. Ide hallgass, hogy ha mondom, Problémádat én megoldom, Megoldom én
Én soha nem sajnálom a tintát, szó nélkül előveszem a papírt, ha segítséget kérsz, nem csak mintát adok, ne szégyelld arcodon a pírt. Mindig
Gondolatban elmélyedek a mában, aminek részese vagy. Valahol valamikor a lelkek találkozásakor megíródott egy végtelen mese. A Mese, mely holnapról holnapra ráébreszt arra az igazi
Rég nem jártam erre, aminek oka abban keresendő, hogy nem igazán voltak új írásaim. Szerencsére ez a tél számomra elég termékenyen telt, ami az írást illeti. A közeljövőben tehát több írásomat is szeretném veletek megosztani. Az elillant barátság című novellám zömében valós alapokon nyugszik. Fogadjátok szeretettel kis művemet, amihez nagyon jó szórakozást kívánok hozzá!
A vidéki idősek háza meglehetősen kulturált körülmények között működött. A pályázattal elnyert milliókat kiegészítve részben magán intézményként tíz éve fogadta a bentlakókat. Az otthonban
Hogyha el is tűnsz Egy percre, Attól én még itt vagyok. Történjen bármi, A szemed, Az egész szíved vagyok. Én vagyok Te. Hogyha elesnék,
Te csak hívj! Te csak hívj, ha szomorú vagy, és nevetés ajkadra fagy, ha többé élni sincs kedved, szíved fájdalomtól szenved. Változást nem ígérhetek,
