Teleim
Régen szerettem csikorgó fagyát, Meztelen kézzel, kötött sapkában, Kipirult arccal vívtunk sokszor Estébe nyúló, ádáz Hócsatát. Vártuk, hogy hideg legyen az idő, És lestük,
Régen szerettem csikorgó fagyát, Meztelen kézzel, kötött sapkában, Kipirult arccal vívtunk sokszor Estébe nyúló, ádáz Hócsatát. Vártuk, hogy hideg legyen az idő, És lestük,
Elrejtőzött bennem a gyermek, észrevétlen levegővé vált. Elsodródott lebegő füstkarikák úszógumiján, pára lett sóhaj repítette vitorlán. Terheit a térbe öntötte, a rab szavakat, a