A vén tölgy
Álmomban vén, öreg tölgyfa voltam. Magányomból beláttam a teret. Ágamon madárraj meghúzódva. Míg a napfelkelte meg nem jelent. Hangok születtek minden irányból, Ahogy a fény
Álmomban vén, öreg tölgyfa voltam. Magányomból beláttam a teret. Ágamon madárraj meghúzódva. Míg a napfelkelte meg nem jelent. Hangok születtek minden irányból, Ahogy a fény
Vagyok, ki voltam, napok bolondja, ki szégyenül, s szégyenít elismert bölcseket, ha Te, Uram, úgy rendeled sorsomat, s adsz teret, hogy dicsőséged zengjem, zengedezzem tintával,