Októberi ég alatt
Sárguló levelek csendben hullanak, S halkulnak kertemben a nyári dalok. Lábam alatt megreccsenő avarban Suhannak télidéző gondolatok. Rőzselángot gyújt szívemben az új ősz, Tüzes nyári
Sárguló levelek csendben hullanak, S halkulnak kertemben a nyári dalok. Lábam alatt megreccsenő avarban Suhannak télidéző gondolatok. Rőzselángot gyújt szívemben az új ősz, Tüzes nyári
Aranyló napsugár érleli szemeit, Sápadt glóriával vonja körbe az ősz Dúsan termő fürtbe zárt, édes kincseit, S a hajnali köd puha párnájára dől. Mézszínű emlékké
Későre jár! A Hajnalcsillag ébren talál. Az asztalon üres pohár, s a párnám hiába vár! Mentem volna, ha a bor nem dalolna, fülembe igazat súgva,