Örökség
Ült az öreg a maga készítette székén, és ráérősen befűzte a bakancsát. Azóta használta, amikor először munkába állt, de az nem öregedett meg, mert gazdája
Ült az öreg a maga készítette székén, és ráérősen befűzte a bakancsát. Azóta használta, amikor először munkába állt, de az nem öregedett meg, mert gazdája
Egy színtelen, kopott, mosolytalan öregúr ült a padon. Körbenőtte a gyom, nem szívesen járt erre senki. Tegnap a társainak kellett hazavinniük az ünnepségről, az orvos
Budapest Veled álmodott alkonyok, vízköpők, régi lőnyomok. ízek számban és illatok, veled, megint veled vagyok. Frézia illatú peron, kenyérmorzsák egy padon, a szélből szomjasan iszom,
Hazafelé tartok, a városi tavaszban keresem önmagam. Május van. A Flórián áruház előtt már pirul a cseresznye a fán. Ezt a fa már három éve