A boltból kifelé fáradtan, Sajgó lábakkal botorkáltam. Egy kéregető jött hozzám oda- Szóra nyíló, törődött szájjal. Verítékben ázva cipeltem táskám, Karomat ólomként húzta. S mentem
Nem vágytan másra, csak jó anyának lenni. Nem kértem mást, csak szeretve szeretni. Egyebek közt gyermekemet tőlem elvenni Miből gondolod, hogy jogod van megtenni? Mit
Hová tűntek a reménnyel telt évek ? Hogy veszhettek el így a messzeségben ? Mi álom volt – az álom marad végül ? Miért, hogy
Pokolra jut, ki Belzebub sorába áll! Babilon városában fekete köd; a bűn sündörög. Ármány kúszik feléd, tűzben fagyott mosoly s forró üstben, Goebbels rotyogva röhög.
