Elment, de visszavárom Mindennap várakozok az üzenetre ,,Próbáljuk meg újra, hiányzol” De miről beszélek? Letiltottam minden felületen. Felejtenék, de nem vagyok rá képes Bíznék
Csak egy képzelt világ volt a miénk Együtt úsztunk a hazugság tengerén! Hamis tettek, végtelen szavak Tudtad-e? Hazudni nem szabad! Sebek, hegek, perzselő emlékek Mondd,
Mostmár nélküled kell élnem Sosem lehetek már melletted Ég veled! Szívem apró darabokban hever S többé kezeid nem ragasztják össze Ég veled! Semmi
Halászné Magyar Márta Ígéreted árnya Semmi sem igaz abból, amit írtál akkor a közös életünk falára, ott van mindenhol ígéreted árnya, fogadkoztál, rimánkodtál és
Talán majd egyszer, egy másik életben Megértem miért tetted ezt velem Lehet csak tönkretettek benned belül valamit De sérelmeid nem lehet kifogásként használni. Veled
Mondd, van értelme harcolni? Azt mondtad igen Kérdeztem, hogy kettőnknek valaha vége lesz? Azt válaszoltad sohasem. Ó, hogy meddig tudtad ecsetelni Hogy engem soha
Remélem olvasod ezt Hiszem, hogy eljut hozzád Ma is rengeteget gondolok rád S ami történt még mindig nagyon fáj. Egyszercsak jött az értesítés Az
Kecsegtettél szép szavaiddal Elhitettél velem mindent Azt mondtad szeretsz s, hogy hiányzom neked De mindebből semmi sem volt igaz. Bíztam benned, veled tényleg éreztem
Volt egy álmom. Te és én a világ ellen miközben egymás kezét fogva szaladunk a végtelenbe. Az égbe kiáltjuk jó hangosan, hogy mindenki hallja: ,,Örökké
Mindennap,minden percben Kísértenek az emlékek mintha sosem múlna el Mintha sosem múlna el az érzés ami hiányoddal jár Hiszen itthagytál s még mindig nagyon fáj.
Keserű könnyem már gyűlik ölemben. Tenger árad. Szakad a vitorla. Nem veszed észre? Füled nem hallja? Árboc ropog, lék bugyog, vihar sírja feléd a bánatát
Ez is csak egy olyan történet, mint a többi. Megbíztam valakiben akiben nem kellett volna. Ő azt hittem más. Ebben is tévedtem, mint mindig. Bárcsak
Ha menni akarsz akkor menj! Nem tartalak vissza Többé nem könyörgök senkinek Nem kell többé velem maradj. Ha így döntöttél, hajrá! De azt ne
Talán nem érdemlem meg,hogy szeressenek Én nem tehetem meg,hogy szeretve legyek Hová tűnt ő is?Dehát azt mondta szeret De számára semmit sem jelent a szeretet.
Nézlek de nem látlak Többet téged nem várlak Nem fogok könyörögni a figyelmedért Ne gyere közel! Örökre elvesztettél. Hallgatsz de nem hallasz Szavaim nem
Napról napra jobban fáj S égeti el szívem Te már nem az vagy akit megismertem Vagy talán mindig is ott volt benned Csak oly ügyesen
Vannak emberek akik a barátaidnak nevezik magukat esetleg a legjobb barátaidnak. Olyan jelzőket használnak rád, mint életem, kincsem vagy bizonygatják, hogy mindig melletted lesznek és
Milyen csodálatos is a tavasz! A meleg február hamar felébresztett, és virágzásra sarkallt, azonban a március olyan zord volt, hogy minden szirmomat lefagyasztotta. Kis híján
