Végtelen csodák
Felfejtendő szövet az élet, salakja között megannyi kincs. Alakját váltja benne léted, felfedni hívott a van, a nincs. Mint szomjazó, kutatva titkát, megannyi könyv lapjai
Felfejtendő szövet az élet, salakja között megannyi kincs. Alakját váltja benne léted, felfedni hívott a van, a nincs. Mint szomjazó, kutatva titkát, megannyi könyv lapjai
Zuhanok hangtalan, Belső zajom halványodik, S magam Rajzolom tenyerem vonalait: Szeretek. Arcom kivirágzik, Szívem keringőt jár, S játszik Bennem, velem a fény Itt nincs
Vasárnap volt. Anyák napja. Ha lehet így fogalmazni, halmozottan érintett vagyok a témában, hiszen anya, gyermek és hát unoka szerepben is jelen vagyok, voltam és
Peti a kedvenc foteljében fekve bámulja a tévét, ujjai idegesen dobolnak a karfán, lábait szüntelenül lóbálja, szerintem nem is figyel a mesére. Arra vár, hogy