Vallomás
Kialudt a gyertya. Nem is pislákol már. És nem tudom mi a rosszabb: Hogy itt voltál, vagy hogy elviharzottál? Már nem tudom, mi
Szilágyi Tünde
2023.10.23.
Nincs hozzászólás
Kialudt a gyertya. Nem is pislákol már. És nem tudom mi a rosszabb: Hogy itt voltál, vagy hogy elviharzottál? Már nem tudom, mi
Úgy vágyom egy ölelésre, hogy érezzem Neked valóban fontos vagyok. Hogy itt vagy, ha kell, kiállsz mellettem. Megvéd majd jó erős karod. Úgy vágyom egy
Nem kell a szó, Elég ha némán nézel, Szemedben ott van Minden, s némán ég el. Lobban a fény, Szikrázó, tiszta égbolt, Mosolyodban Ott
Bűvös dal. Megcsal és felkavar. Bájoló trillája álomképeknek, Messze űz s összefűz Ritmusképletet és hangjegyeket. Lelket ad a kottafejeknek, Erőt vonóhúzó kezeknek, S trombitafújó tüdőknek.
Szép szál, bimbóján feslő szemérem a báj. Őszirózsa szirmát szakítsd le nekem! A keblembe rejtem, ingemet kibontom – Szakíts le engem! Szólj, hogyan szeressek, néked
Nézz szèt, Látod-e már a zúzmarás fákon? Még nézd, Ott csüng már a hideg ágon. Félsz még, De lassacskán dereng. A szép kép, A
Vaksötétben matat Egy tétova érzés, Lepereg a lakat Forr az első lépés. Utat tör előre Egy félénk gondolat, Pulzáló lendület Kószán letapogat. Egy
Csak úgy írom, írom, A szívemből dúdolom Halk szavam itt dobol Koppan az asztalon Tinta a papíron Minta a radíron Nem törlöm el Ez
Élni kell! Élni kell mindazért, ami szép, nézz körül, átölel csillagfény, sejtelmes árnyain csend az úr, vágyaink szárnyain szép az út. Ölelj még!- a pillanat
Egyedül járok Dombokon hegyeken Szívemmel látom Csak keresem, keresem A szót, A hangot, A fényt, A partot A vágyat, A reményt Így hozom létre
Csendesen csöpögött, S most tombol. Csak békés szellő volt, S most orkán. Messzire költözött Az égbolt. Fellegek ülnek a Nap trónján. Villámok sújtanak: Fényesek.