Lelkem tavasza
A magány a legrosszabb társaság. Fájdalmas űrt feszít az ember mellkasába, szívébe sóvárgást csalogatva, elméjébe pedig szüntelenül ugyanazt az arcképet vetítve. Az egyedüllét mindig is
A magány a legrosszabb társaság. Fájdalmas űrt feszít az ember mellkasába, szívébe sóvárgást csalogatva, elméjébe pedig szüntelenül ugyanazt az arcképet vetítve. Az egyedüllét mindig is
Telihold fénye ragyogja be lelkemet, Ahogy fénye a sötét folyó hullámain megremeg. Ezüstben úszik minden, nyugalom száll ma le rám, Úgy érzem, hogy nyugodt lesz