Égi pályán rózsaszín márvány partjelző felhőszegély. Égalj kispadra, gurul a Nap-labda, piheni zárómeccsét. Térfélcserére, csatár-csillag cselére treníroz az est. Hátráló praktika, Merkúr-Vénusz taktika, a tempó
Játszom az idővel, Játszom a gondolattal, Szabadon szárnyalok Szemben a gonddal. Nincs szó, Nincs kérés, Csak vágy, meg Temérdek érzés. Szűk börtönömből Időnként gondolatban, Gondtalanul
Ezüst éjszaka Tündöklő híd ragyog a víz felett, csillogó hold fényéből született, hullámok árnyain illan a fény, a mélyben fekete, örvénylő lény. Bársony éj terít,
Éji varázs Csillagok álmát, angyala táncát rejti az égbolt, alszik a félhold. Ébred a nap már, izzik a fényár, kelti az alvót, nyitja az ajtót.
Sóhaj száll az esti szélben, bogár koppan szürke fényben. Halk ima kéri az áldást, bűnös szív a megbocsátást. Kéz a kézben hűséget kér, mosoly küzd
Rejtélyes, sötét éjszaka: Csillagok drámai színpada. Főszereplő, de nincs szava. A homályba veszve ragyog, És eltűnik, ha eljő a pirkadat. Részegen, bódultan táncol, Arcára
Hó a messzeségben… Meseszerű. Dal a téli szélben… Altató jellegű. Mint régi mesében, Olyan gyönyörű. Furcsa fényjátékok, Itt napsütés, ott árnyék. Vakító éji
