Őrült éjszakák
Az éjszaka nem nyugodt most számomra, A kedvenc madaram kapott újra szárnyra. Nem alszunk, éberen figyeljük a jeleket, Te úton vagy, s én rajtad tartom
Bernie Moonrise
2026.04.25.
Nincs hozzászólás
Az éjszaka nem nyugodt most számomra, A kedvenc madaram kapott újra szárnyra. Nem alszunk, éberen figyeljük a jeleket, Te úton vagy, s én rajtad tartom
Szárnyalva léped át az időt, Az éj szele ad új erőt. Alattad forr még a tenger, De hamarosan már hideg lesz a reggel. Repül
Halászné Magyar Márta Éjszaka Tudom, hogy most nem csak én nem alszom, mégis egyedül vívom éjszakai harcom, forog agyamban számtalan gondolat, felidézek számomra kedves
Este van. Vár az ágy. Egy plüssmalac röfög. A tej is megalszik. Falevél sem zörög. Pulóvert fon pók a sarokban. Gyere, bújjál ide gyorsan! Betakarlak,
Az első éjszaka után minden éjjel meglátogattam. Beléptem az álmaiba, hogy háborgó, feldúlt lelkének megnyugvást adjak. Egyre inkább azt éreztem, hogy egy mély kötelék fűz
Könnyedén szálló virágszirmok, rózsaszínre váltó telihold jön most. Kerek az ég, vígan járja táncát, amíg a csillagok kékre festik vásznát. Ezüstös sok csillag, kezeikben ecset:
Éji árnyak karja átölel, Hívásomra csak a szél felel. Hegyeken repkedő félelem Lök szakadékba reményeket. Testem-lelkem meleg szóra vágy, Körbevon kenyérillatú láng, Lobog, áttáncol az
Nyáréjszakán, ha forrón rezdül a lélek, Odabólint rejtőző tücskök neszének. Csukott virágszirmokon mélázó bogár, Zümmögő kísértet, harmat cseppjére vár. Sarkig tárt ablakon a lázas képzelet
Körülvesz a sötétség. Megnyugtatón átölel. Becsukom a szememet. De az álom nem jön el. A holnap gondjain merengek. Micsoda gyötrelem ! Tudom, aludnom kellene. De
Az idő ólomlábakon jár. Az órán a mutató, mint földbe vájt eke Húzatja magát. A szemhéj le-lecsukódik. De a gondolat még felkiált, s nem hagy
Játszom az idővel, Játszom a gondolattal, Szabadon szárnyalok Szemben a gonddal. Nincs szó, Nincs kérés, Csak vágy, meg Temérdek érzés. Szűk börtönömből Időnként gondolatban, Gondtalanul
Ezüst éjszaka Tündöklő híd ragyog a víz felett, csillogó hold fényéből született, hullámok árnyain illan a fény, a mélyben fekete, örvénylő lény. Bársony éj terít,
Éji varázs Csillagok álmát, angyala táncát rejti az égbolt, alszik a félhold. Ébred a nap már, izzik a fényár, kelti az alvót, nyitja az ajtót.
Rejtélyes, sötét éjszaka: Csillagok drámai színpada. Főszereplő, de nincs szava. A homályba veszve ragyog, És eltűnik, ha eljő a pirkadat. Részegen, bódultan táncol, Arcára
Hó a messzeségben… Meseszerű. Dal a téli szélben… Altató jellegű. Mint régi mesében, Olyan gyönyörű. Furcsa fényjátékok, Itt napsütés, ott árnyék. Vakító éji