Születésnapodra
Csak te tudod, hogy mit adott neked az élet. Hogy örömmel-e, vagy búval, tán mindkettővel múlnak az évek. Csak te tudod, hogy indult meg
Gyenge-Rusz Anett
2023.06.05.
Nincs hozzászólás
Csak te tudod, hogy mit adott neked az élet. Hogy örömmel-e, vagy búval, tán mindkettővel múlnak az évek. Csak te tudod, hogy indult meg
Élni, mert az enyém, részem. Időm övé. Örökké. Félni, mert az enyém, részben. Önmaga csak övé. Örökké. Örülni, mert az enyém, ezt érzem.
Vasárnap volt. Anyák napja. Ha lehet így fogalmazni, halmozottan érintett vagyok a témában, hiszen anya, gyermek és hát unoka szerepben is jelen vagyok, voltam és
Piszkos felhőkbe mártózik a város, a napfény az ablakok mögé bújva várja a nagy csodát, a bezárt kockákban pulzáló álmok, mint falra felvázolt hieroglifák.
Éreztük, láttuk, hogy valami nincs rendben. De bíztunk. Aztán megmondták. Csúnyán, unottan, csak úgy odavetették. Hogy hajrá. Az első nap, az pokoli volt. Összetörtünk, sírtunk.
Drága Nikita Üknagyapa! Rendben megérkezett a legutóbbi leveled. Jó érzéssel töltött el újabb történeteidet olvasni. Csoda érdekes dolgok történnek veled. A lányoknak is elmesélek
Hogyha jársz a hegy mögött, integess a fák fölött! Bükk fölött, és tölgy fölött, hová a fény költözött! Ringatózz a szellők szárnyán, szenderegj a Nap
A csillagok mutatják: Halak, Ki e földön, fénylő, csodás alak, s életünknek új értelmet ad. Áldott legyen a pillanat, melyben világra hoztalak, Te sugárzó szabad
Ha minden ember a tenger fenekére látna, s nemcsak a víztükrén megcsillanó tükörképre várna, talán megtanulna a szívével érezni, s az igazságot nem a
Hóba rajzolom dermedőn, s hadd kapja fel a szeleburdi szél s vigye tova, el, kergetőn hegyszirtre, völgyekre csurranó patak görnyedő partjára hajnalt váró sóhajtó fák
Biztos vagyok abban, hogy több életet is végig jártam. Idővel egyre világosabb, melyikben mi történt, hol, kivel, hogyan és meddig éltem. Minden előző létformám meghatározza
Szitáló ködben ül a csend s feszül , kínja a kiáltás sár magánya néma szent vágytalan áldatlan áldás Pattan a húr a hegedűn tekeredve sikítva,
Én olvastam évezredes imát öreganyám arcából, ráncos redőibe rejtve -könnyből, bőrből szült imakönyvet. S vele suttogtam reszkető szavát gyermekként, fájdalmamat felejtve s mégsem lett
Október van. Szombat. Épp végeztem a főzéssel. Kinézek az ablakon. Sötét, hűvös őszi délután van. Mégis tetszik. Megnyugtat. Eszembe jut, hogy tegnap este is valami
Az egész úgy kezdődött, hogy vettem egy sampont. A felirata alapján zöld tea és citrus illatút. Nagyon szeretem mindkettőt, számomra a tisztaságot, természetességet szimbolizálják. Az
Úgy döntöttem, követem a csillagom. Bár csaknem két hónap telt el a traumaoldás óta, még mindig van küldetésem a transzállapotban átéltekkel kapcsolatban. Meghatározó volt számomra
Nagyon kimerült voltam. Fél éve nem volt egy éjszaka sem, amit átaludtam volna. Bevallom őszintén, amikor megszületett a kislányom, egyáltalán nem volt fogalmam arról, mi