Aprók és Rövidek
Összeszedtem pár egészen apró és az aprónál kicsit hosszabb, rövidke elmélkedőt, lélekemelőt. 🙂 SZELLEMISÉG kívül kemény kéreg belül szelíd gesztenye — o —
Adorján L. Zoé
2024.09.10.
Nincs hozzászólás
Összeszedtem pár egészen apró és az aprónál kicsit hosszabb, rövidke elmélkedőt, lélekemelőt. 🙂 SZELLEMISÉG kívül kemény kéreg belül szelíd gesztenye — o —
Adorján L. Zoé ERŐ I. zsigerekben gejzír repeszt párája epeszt forrong buzog fő robogva tör felszínre az erő ERŐ II. elmének mélyéből lassan merengő mindent átölelő csendjéből lép elő ERŐ
Az a múltkor látott kislány, hova igyekezett? Még a felleg is csillámot szórt lába elibe. Fagy festett rózsát orcájára, mosolyt ajkára, sőt csókot lehelt hófehér
Elveszett illúziók Hittem régen egy Kerek világban, Velem felnövő Boldog családban, A békességben És barátságban. Hittem valaha Értelmes szóban, Csillogó arcban, Az
A lemenő napfényében való buszozásnak is volt egy szép varázsa, ami az embert képes volt megnyugtatni. Edward napi szinten tette meg ugyanazt a távot az
Az Óperenciás szerelmen túl A belvárosi szálloda kávézójában, jól öltözött középkorú nő várakozott hosszú kávéja mellett. Előtte kiterítve kedvenc magazinja, de nem olvasta. Időnként
Életem elsárgult levele Úszik le a Dunán Volt-e értelme? Kiderül majd elmúltán Nem vagyok szimultán Egyre kevésbé spontán Elégtem, mint a méreg Az eldobott gyufán
A gondolat,mi betölt… A gondolat,mi betölt,az vagy mit elhiszel benned kamatozhat vagy így vagy úgy termést hoz egész életedben ez a hit-pók fon. Aggtelek,2016.07.22.
Néztem a járda apró repedéseit, Megrohanó gondolatok suhanó feledéseit. Milyen úton innen tovább? Fürkésztem a néma Holdat tétován. Választ várok valaki mástól, Pedig a megoldás
Elfáradt levél vagyok a fa tetején, Egy gyenge szellő leszakítana ősz elején. Lassú patak csordogál ereimben, Súlyos kövekkel bélelt medreiben. Lenge fuvallat! Ne hagyj a
Létkérdés, ZEN merengő formájában. HA MÉGIS /Zen merengő/ kő virág fodrozódó végtelenben bambusz szál merengésben hídon libbenő fuvallatban Buddhát látod part
Megfulladni készülök az ölelésben, Hazatérni erőtlen… töredékben. Elbújni vágyom pergő patak mentén ott; Hol zátonyra futott, mi enyém volt. Már a semmi is kihullik kezemből,
KINT A csillagok közt csend volt. Nyugalom volt, rezdületlen. Elmúlt minden, a hang, az érzés, akarat és kérés. Elmúlt minden mozdulat, földi kérdés,
Egy idegen macska közelített a ház felé. Sunyítva, lapulva mozgott, félig hátravetett fülekkel, puhán lépdelve, két-három lépésenként nagyokat szimatolt, leskelődött. Tömött, szürke bundáján meg-megcsillant a
Virágtánc Földlabdában, levelek közt Bimbó-fejek szunnyadnak, Búvóhelyen lassan nőnek, Száz sziromra pattannak. Hattyú-forma virág-gúnár Fejét büszkén fent hordja, Tüzes szárnyát hivalkodón
Rövid novella az elengedésről és a Nagy Figyelemelterelésről. Hányan csináljuk végig ugyanezt emberként? KAGYLÓKÍN Történt egyszer régen, amikor még felhőtlen boldogság töltötte el
SzínTér FEHÉR a fény a mély alázat tisztító repülés angyalszárny csodálat SZÜRKE oly egyszerű mint szerzetes ruhája gerle hamvas tolla kő keménysége homok
Éreztél már Kitörölhetetlen lelki szenvedést? Mellőznek, átnéznek rajtad, mint egy ablakon Buta megjegyzések, lekicsinylő sablonok. Mert élvezik az ölükbe hullott jólétet Skatulyába zárnak,