Őrzöm, s tiszta szívvel ápolom a nyelvet,mely édesanyám szíve alatt bennem csengett.Mely jóra intett, erkölcsre tanított engem,s továbbadom majd, ha tollamból kifogy a tinta, s
Perzseled bőröm, ahogy végigjár a szemed. Tudom, ha hozzám érsz, merre visz majd kezed. Lélegzeted nyakamon, lágyan, forrón megremeg. Szikrákat lobbant bennem, minden rebbenet. A
Csak csendben elmegyek, nem hallod léptemet.Bezárul az ajtó, s a sötétség majd eltemet. Nem fog már a félelem, lépteim lágyak.Elhalkulnak bennem, bánatok és vágyak.Kósza fény
Már nincs bennem bánat, nem jönnek a szavak.Olyan vagyok most, mint egy eldobott lakat. Lezártam a múltam, magam mögött hagytam.Elengedtem azt is, amit nem akartam.A
Nem haragszom rád, nem fáj ez nekem.A düh fáradt bennem. Előbb ment el, mint te.Visszavettem lépteim, már megálltam.Nem indulok feléd, se el tőled — itt
Rózsa nyílik a parton, folyót díszíti tükörképe, Nem az övé, a múlandó világ süvítő szele. Mely fújja ide-oda, gyökerét kitépni nem tudja, Mert nem e
Becsaptam magamat, azt mondtam: jól vagyok. Hazudtam mindvégig, nem teltek el úgy napok. Pedig aki én vagyok, már összetört bennem. Nem talált egyenes utat –
Eltűnődve azon mennyi illatot rejt rét, mező, s Duna-part, Ezt idézi bennem máig az eső frissítő illata. A fák susogása mesélnek elmúlt tavaszokról, S minden
Faddi holtág ölelt ringató hajnalán, Gyermekként csodát leltem minden hullám zaján. A nád mesélt, a fény táncolt a víz felett, S bennem ébredt az út,
Helló Bánat! Táncolnál velem, kedvesem?Fogd át a derekam, szorítsd meg rendesen.Csak Magány ül egyedül a sarokba,Szegényt megszólítani, senki nem akarja.Mond, Bánat, felkérnéd Őt is egy
Énekel egy madár, és viszi a híreket, Összeforrasztja a megsebzett szíveket. Szárnyával megsuhogtatja a tájat, Szívünkbe ne üsse fel fejét a bánat. Indul már innen,
Százszeműek bandája Karót nyelt, fegyelmezett bandában sokasodunk a végtelen szántóföldön. Tavasztól türelmesen egyre magasabbra nyújtózunk törzsünkhöz hozzánőtt fegyverekkel. A selymes bajusszal bélelt zöld
Az ember életében három dolog biztos: az adózás, a halál és hogy beazonosításunk érdekében névvel látnak el minket születésünkkor. Utóbbi esetben a Kovács Józsefek és
Első fejezet: Az általunk választott család – Na és mi is fogott meg egészen pontosan ebben a csajban? – szegezte nekem a kérdést a cimborám,
Néha elkapjuk, néha elhagyjuk, futunk utána, s őrülten, viccesen hajszoljuk; néha lemondunk róla bele-belefáradva; kicsúszik kezünk közül, mint a szappan, ha vizes; máskor magunkhoz szorítjuk:
Komótosan ballagott a Városliget mellett, az Ajtósi Dürer soron, majd befordult a Zichy Géza utcába, az iskola irányába. A kislányért ment. Eszébe jutott az a
A pláza népe békésen sétál, kacag, közben apró semmiségekről csacsog. Nem érdekli őket, mi folyik a világban, ki, és milyen okok miatt háborog. Fel sem
Viszi hajómat a kék tengeren, rongy vitorlákkal a szél ereje. Távolban sziklás partnak sejtelme: Ki tudok-e kötni ott csendesen? Vagy víz alatti zátonyra futok, és
