Elfogyó az idő
Elfogyó az idő Feladni a reményt annyi, mint meghalni, elhagyni a fényt, s azt tapasztalni elfogyott, elfagyott az út, a láb, a cipő, nincs értelme
Elfogyó az idő Feladni a reményt annyi, mint meghalni, elhagyni a fényt, s azt tapasztalni elfogyott, elfagyott az út, a láb, a cipő, nincs értelme
Hiába minden… Merengve nézem a hulló pelyheket, az emlékek még olyan elevenek, szemem előtt táncot lejtő remények, felvillanva szállnak a messzeségbe. Uram, nézz most rám!