Vakszik
Vakszik Vakítón fénylő szikes föld vagy, tudod, hófehéren tükrözöd vissza a napot, káprázatos sziporkádon a szem gyönyörködve mereng, de délibáb csak mindez, mi a pusztában
Vakszik Vakítón fénylő szikes föld vagy, tudod, hófehéren tükrözöd vissza a napot, káprázatos sziporkádon a szem gyönyörködve mereng, de délibáb csak mindez, mi a pusztában
Doromboló, csendes volt az este, midőn a bambuló, sápadt holdvilág a lombok mögött a fényét kereste, és kerek arcára font ezüst koronát. Egy ijedt lidérc
Áll a világ végén Jégkirálynak vára, Mit havas domb csúcsára Fagyasztott magának. De magas a várfal! Kemény építmény. Széles és merev, Mint a király a